„Nincs leállás, mert akkor lőttek a ritmusnak” – A kukásautók mindennapi hősei
A hétköznapi hőseink sorozatból, avagy kik takarítják el utánunk a fejenként termelt évi féltonnányi szemetet? Egy esős hajnal Laci, Csaba és Géza nyomában.
A keresett kifejezés: "chripkó"
Összesen: 303 db találatA hétköznapi hőseink sorozatból, avagy kik takarítják el utánunk a fejenként termelt évi féltonnányi szemetet? Egy esős hajnal Laci, Csaba és Géza nyomában.
Történhet-e bántalmazás a mai táncosoktatásban? Mit lehet tenni, ha igen? Milyen felelőssége van a Magyar Táncművészeti Egyetemnek a régi ügyek feltárásában? Mennyire zárt világ és „katonaság” a balett? Korábbi interjúnk nyomán utánajártunk ezeknek a kérdéseknek az intézmény vezetőivel.
Régóta tudjuk, hogy egy sérült gyereket nevelő szülő százszor kiszolgáltatottabb helyzetben van, mint egy „átlagos” anya vagy apa, miközben keményen küzd az élhető hétköznapokért. A járványhelyzetben ez különösen igaz. Vajon mi a helyzet most azokkal a családokkal, akik eddig is csak nagyon kevés segítséget kaptak, miközben emberfeletti küzdelmet folytatnak?
Ferenc pápa frissen megjelent gondoltaival ajánljuk figyelmetekbe ezt a cikket: „A szegények látása azt jelenti, hogy visszaadjuk nekik az emberségüket. Ők nem tárgyak, nem hulladékok, hanem személyek. Nem folytathatunk jóléti politikát, mint az elhagyott állatok esetében. Pedig sokszor a szegényeket úgy kezelik, mint az elhagyott állatokat. Nem folytathatunk jóléti és részleges politikát.”
A fotós, akinek a hivatása a szenvedélye, a négy fal közé szorul. Mi más tehet, mint maga felé fordítja az objektívet. A végeredmény pedig egy újfajta művészet: a magány és a szétfolyó idő erőteljes, húsba vágóan őszinte, vizuális megjelenítése.
„Nem tudja senki, hogy honnan jöttem, hogy hányszor volt sötét az ég fölöttem” – mennyire másképp hangzik ez egy nevelőotthonban lakó kislány szájából…
„Nemcsak láthatatlanná tesszük a szegényeket, hanem hangtalanná is, egyre kevésbé képesek arra, hogy a saját helyzetük érdekében szót emeljenek, tiltakozzanak. Már a méltóságtudatuk is elvész lassan. Ennél veszélyesebb dolog nem történhet egy társadalomban.”
Ilyen volt tegnap ez az elképesztően fontos és nagyon szerethető esemény, a 111. nőnap, ami viszont első volt abban, hogy ezúttal a nők jogairól is szólt. Arról, hogy ne haljon meg hetente legalább az egyikük a kapcsolati erőszak áldozataként, hogy ne legyen köztük kétszázezer bántalmazott, hogy ne minden ötödikük tapasztalja meg a nemi erőszakot élete során.
Íme, egy jó példa, reméljük, ragadós.
Láttad már a busójárást? Hogy tetszett?