Keresés

Négy transznemű fiatal mesélt arról, milyen küzdelmeken mentek keresztül, amikor tudatosult bennük, hogy nem komfortosak a születésükkor meghatározott nemükkel. Ez nem hóbort, ők nem különcködni, nem „feltűnősködni” akarnak. Csak szeretnének békében élni. Önmagukkal és a társadalommal.

„Amin dolgoznom kellett, az az, hogy nem tudok mindenkinek segíteni. Az emberek is kellenek hozzá. Egyedül nem tudom eltolni a lebetonozott szekeret” – mondja egy korábbi SzuperWMN-díjazottunk, Szalai Kriszta színésznő, aki most azon dolgozik, hogy minél többen vegyenek részt civil szerveződésekben, mert a problémáinkat csak együtt oldhatjuk meg. Chripkó Lili kísérte el egy eseménydús napon.

Ahol egy tő paradicsom jóval túlmutat önmagán, reményt adhat és életcélt olyanoknak, akik az otthonukkal együtt rég elvesztették mindezeket.

„Jobb hellyé tenni másoknak a világot, ez nekem az éltető energia” – mondja Surányi Judit szociológus, kultúrantropológus, aki 2017-ben volt a SzuperWMN-díj civil jelöltje. De mihez kezd egy vérbeli aktivista, amikor a járvány miatt sok tekintetben ő is parkolópályára kerül?

Öt várandósságból egy vetéléssel végződik. Gyakori trauma, mégis alig-alig merünk beszélni róla, mintha bárkinek is a hibája, szégyene volna (NEM AZ!), és az érintettek sokszor magukat okolják a történtekért. Riportunk főszereplői e káros tabusítás ellen dolgoznak, és mert a férfi orvos, a gyakorlatban is igyekszik segíteni azokon a párokon, akik hasonló helyzetbe kerültek, mint ők a felségével korábban.

„Ez a helyzet egy búra alá helyezi ezeket az édesanyákat, és egy csomó mindentől meg vannak fosztva ezáltal.” Nyitott hozzáállással, kérdezéssel mi is tehetünk azért, hogy a sérült gyereket nevelő szülők kikerüljenek a búra alól. Olvassátok el, hogyan érdemes elkezdeni.