Keresés

„Bár mi magunk ötödik éve kiskifli-nagykifliben alszunk, a szemetet is együtt visszük ki, és épp most jelenik meg első közös szakácskönyvünk, ez nem jelenti, hogy bármilyen szinten kevesebbnek éreznénk azokat a párokat, akiknek másra van szüksége, mint nekünk.”

Egy derékfájásnál, egy makacsul ragaszkodó kilónál vagy épp egy szűnni nem akaró szem alatti karikánál végül mindenkinél elérkezik a pont, ahol rádöbben: nem lesz örökre fiatal, sőt a szervezete olyan, mint egy jó memóriapárna, semmit nem felejt. Így történt ez Steiner Kristóffal is, aki a negyedik ikszhez közeledve úgy érzi, kicsit be kellene húznia a féket.

Persze, simán le lehet mészárolni valakit egy cikk miatt (olykor magát a szerzőt is). A kérdés csak az: van értelme?

Három történet arról, hogyan érdemes vendéget fogadni, egymásra figyelni, fontos dolgokra ráébredni.

„A lényeg mindig az egyensúly, nem a tényleges mindenmentesség.”

„Nem tartom becsületbajnok akciónak egyszerűen semmissé tenni egy dolgozó, cselekvő ember minden korábbi érdemét azért, mert elkövetett egy hibát. Nem tartom társadalmi értékeket cizelláló aktivizmusnak, ha egyetlen személy elleni gyűlöletet generálunk ahelyett, hogy magáról az ügyről kezdeményeznénk kommunikációt.”

„Oly sokan vannak, akik azt feltételezik, hogy a görög falvakban két magunkfajta csudabogár számkivetetté, gúny tárgyává válik – ám az igazság az, hogy nagyvárosokban élve sokkal kegyetlenebb kirekesztéssel találkoztam, mint itt, ahol mindenki lehet bárki, amíg segítjük, szeretjük, támogatjuk egymást.” Történetek egy helyről, ahol még valódi közösség van.

Kristóf elmondja, miért szereti, ha kiábrándulnak belőle olykor emberek.

Sokkal jobban fogod érteni Kristófot, ha megismered kicsit az apukáját – legalább az ő szavain keresztül.