Ilyen egy online troll: nem biztos, hogy dühös és magányos!
Gyakorlatilag mindenki, aki egy napnál hosszabb időt eltöltött az online térben, találkozott már internetes trollokkal. Mint rendszeresen publikáló ember, sajnos az ilyen profilokkal való hadakozás a mindennapjaim része: nem számít, hányat blokkolok és jelentek közülük, hétről hétre visszatérnek – és úgy tűnik, messze nem vagyok ezzel egyedül. De vajon kik ők, és milyen érzések mozgatják őket? Az új kutatások szerint könnyen lehet, hogy korábban téves következtetésekre jutottunk velük kapcsolatban. Mózes Zsófi írása.
–
Statisztikák szerint az online bántalmazás mértéke világszerte növekszik, az amerikai felnőttek 41 százaléka tapasztalta már valamilyen formában. Ami a tizenéveseket illeti, a helyzet még rosszabb: közel 60 százalékuk számolt be arról, hogy tapasztalt már online bullyingot. Bár az interneten – különösen a közösségimédia-felületeken – kívül nincs még egy olyan területe az önkéntes interakciónak, ahol az embereket ennyire gyakran érné rendszeres zaklatás, továbbra is elfogadjuk a trollkodást mint digitális jelenlétünk szinte elkerülhetetlen velejáróját. De valóban a beletörődés a jó hozzáállás?
Az internetes trollok nem mind azok, akiknek gondoljuk őket
Ha a netes trollokról van szó, hajlamosak vagyunk középkori suttyókra asszociálni, akik rohadt terményekkel dobálták a bűnözőket megalázásképpen. Velük ellentétben azonban az online tér trolljai nem csak olyan embereket vesznek célba, akik valami rosszat tettek,
a cyberbullying pedig nem csak a sértegetési vagy megalázási kísérleteket foglalja magában – bár ez a kettő kétségkívül a leggyakoribbak közé tartozik, ott van még a fizikai fenyegetés, a szexuális zaklatás és a stalking is.
Az internet kezdeti időszakában ezek szinte kizárólag a chatszobákban és a fórumokon zajlottak, a közösségi média megjelenése óta azonban a trollok már gyakorlatilag mindenhol jelen vannak. A legtöbben valószínűleg úgy képzeljük el őket, mint magányos, boldogtalan felnőtteket, vagy dühös kamaszokat, akiknek túl sok idejük van, és akik a bizonytalanságukat és a frusztrációjukat élik ki online.
És kétségkívül van némi igazság ezekben a sztereotípiákban: egy nemrégiben készült tanulmány, amely a digitális technológia használatának mozgatórugóit vizsgálta, megállapította, hogy az esetek felében szolgálhat a telefonhasználat az érzelmeink kezelésére – ráadásul ez gyakran a negatív érzelmek szabályozására tett kísérlet. Más szóval, a trollok valóban sokszor dühösek, magányosak vagy boldogtalanok, akik tényleg online élik ki a negatív érzéseiket. De ez nem mindegyikükre igaz.
Egy másik kutatás ugyanis, amely kizárólag fiatal felnőttekre összpontosított, megállapította, hogy
azok, akik részt vesznek a cyberbullyingban, gyakran szórakozásból vagy az elismerés iránti vágyuk miatt teszik ezt, és általában alacsonyabb az empátiájuk, ami arra utal, hogy nem értik, milyen hatással van a zaklatás az áldozataikra.
A témával foglalkozó egyik legfrissebb, legátfogóbb tanulmány is hasonló eredményre jutott: az online trollkodásra való hajlam tipikus jelei lehetnek a pszichopátiának és a szadizmusnak – mindkettőt súlyos empátiadeficit jellemzi. A felmérések szerint számít a nem is abban, kiből lesz troll: a férfiak nagyobb valószínűséggel vesznek részt online zaklatásban.
Meglepő módon a tanulmány azt is megállapította, hogy a társadalmi kirekesztettség érzése és az alacsony önbecsülés nem korrelál az online zaklatással – tehát bőven vannak a trollok között, akik köszönik, elégedettek az életükkel, a szociális hálójukkal, és magas az önbecsülésük. Ez alapján nyilvánvaló, hogy a trollokat kizárólag alacsony önértékelésű, magányos vagy dühös embereknek tekinteni nem helytálló.
Ők sokkal inkább azok az internetes zsarnokok, akik örömüket lelik mások zaklatásában, és a trollkodást arra használják, hogy hatalmat és kontrollt gyakoroljanak mások felett – az online térben is.
Ezért veszik olyan gyakran célba a marginalizált embereket
Tanulmányról tanulmányra megállapítást nyert, hogy az LMBTQ-emberek – különösen a fiatalok –, a színes bőrűek, a fogyatékkal élők és a nők vannak a legnagyobb veszélynek kitéve az online zaklatás és bullying szempontjából.
A nőkkel szembeni trollkodás például manapság már annyira elterjedt, hogy saját nevet is kapott: gendertrollkodás. Zaklatnak, ha kifejezzük a véleményünket, a kinézetünk miatt vagy azért, amit viselünk és amit csinálunk. Trollkodnak, ha hangosak vagy szókimondók vagyunk, vagy ha „férfiasnak” tartott szerepet töltünk be.
Az Ofcom, az Egyesült Királyság hírközlési szabályozó hatósága nemrégiben készült jelentése szerint
különösen a fiatal nők – a 18 és 34 év közöttiek – azok, akiket másoknál nagyobb valószínűséggel érintenek az online zaklatás káros hatásai, a szakmákat tekintve pedig úgy tűnik, hogy a női újságírók azok, akiket a legtöbbször célba vesznek.
Az ENSZ felmérése szerint közel háromnegyedük – 73 százalékuk – tapasztalt már online zaklatást, negyedüket pedig fizikai erőszakkal, többek között halálos és nemi erőszakkal is fenyegették.
Az online trollkodás súlyos fizikai és pszichológiai következményekkel járhat, beleértve a szorongást, a depressziót, az alvászavarokat, az önbecsülés csökkenését, az öncsonkítást, sőt egyes esetekben akár öngyilkossághoz is vezethet. És csak ritkán, vagy egyáltalán nem beszélünk arról, hogy ennek milyen erős elhallgattató hatása van.
Az idézett jelentések megállapították azt is, hogy a nők egyre kevésbé érzik komfortosnak, hogy felszólaljanak és megosszák véleményüket az interneten, mert tudják, hogy zaklatás és bántalmazás vár rájuk. Ennek fényében az sem meglepő, hogy az ENSZ jelentése szerint
a nők 38 százaléka visszavett az online jelenlétéből a cyberbullying miatt.
De hogyan tekinthetők a közösségimédia-platformok „nyilvános tereknek”, amelyek elősegítik a demokratikus eszmecserét, amikor a felhasználók nagy része kénytelen csökkenteni a jelenlétét a folyamatos zaklatás miatt, amit ott tapasztal?
Nem elég, ha nem etetjük a trollokat
Persze, zsarnokok mindig is voltak, és lesznek. De a történelem során sosem tudtak a emberek annyi paradicsomot dobálni, amennyit csak akartak, miközben gyakorlatilag semmilyen következménnyel nem kellett szembenézniük – mint manapság az online zaklatóknak.
Ez nem jelenti azt, hogy a közösségi média eredendően rossz lenne. Ez egy olyan gépezet, amelyet jóra és rosszra is lehet használni, de a jelenlegi modellje sajnos az utóbbinak kedvez, mivel a trollok, botok és minden, ami a kettő között van, kattintást, ezáltal pedig pénzt generál.
És így hiába jelentjük a gyakran névtelen fiókok mögé bújó bullykat, a gyűlölködő és becsmérlő kommenteket, hiába állítunk be védelmet a fiókunkra, hiába vesszük fel a kapcsolatot a közösségi média biztonsági csapataival, azok alig tesznek valamit.
Egyetlen olyan eset sem jut eszembe, amikor jelentettem valamit, és az ténylegesen a troll fiókjának eltávolítását vagy felfüggesztését idézte volna elő. Még akkor sem, amikor halálos és erőszakos fenyegetéseket kaptam.
De az sem segít, ha a trollokkal foglalkozunk, hiszen az internetes zaklatók emberségére általában felesleges apellálni: nem hatja meg őket a logika, a tények vagy az udvarias diskurzus.
Úgy tűnik tehát, hogy igaz a mondás: jobb, ha nem „etetjük a trollokat”, és nem adunk teret a zaklatás folytatásának – csakhogy ez aligha jelent mindenre kiterjedő megoldást.
Az ilyen típusú kiberbántalmazást elkövető embereket felelősségre kellene vonni tetteikért, és továbbra is meg kell próbálnunk a lehető legjobban mérsékelni a trolltevékenységet, még akkor is, ha a technológiai cégek nem sokat tesznek ezért. Európai kutatók nemrégiben azt javasolták, hogy a digitális készségek oktatása tartalmazza a „digitális érzelmi intelligencia” témáját is – ennek pedig az lenne a célja, hogy javítsa az emberek empátiás készségeit. Az arra vonatkozó képességüket, hogy tudatában legyenek saját és mások érzelmeinek, szükségleteinek és aggodalmainak, érzékenyek és támogatók legyenek.
Mindez jó kezdet lehetne, hiszen az online bullying nagyrészt annak tulajdonítható, hogy a közösségimédia-platformok használata során nem alakult ki egyfajta etika, ez pedig helyet teremtett a trollok számára. Ezzel párhuzamosan pedig a cégek sem sokat tettek a zaklatás megfékezése érdekében, mivel az online forgalom és a profit fontosabb volt.
De a trollkodás más, modern világunkat sújtó problémák következménye is – a magányosság járványszerű terjedésétől kezdve a gyűlöletbeszéd különböző fajtáinak térnyeréséig.
És amíg úgy kezeljük az online világot, mint egy olyan helyet, ahol a legrosszabb viselkedésformák megengedettek, sőt jutalmazottak, az egymás iránti tisztelet és empátia hiánya előbb-utóbb át fog ömleni a való világba. Feltéve persze, ha ez még nem történt meg.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Yifei Fang
