BKV-tól a macskákon át az ismerkedésig – 7 dolog, amit megjavítanék a világon mesterséges intelligencia segítségével
Támogatott tartalom
Minden reggelem cirka egy óra utazással telik, így hát mindegyik egy önálló történet. Hol az utastársak, hol a közlekedési rendszer, hol a parfümárusok színesítik az utamat. Hát hova máshova bújhatnék ilyenkor, mint az okostelefonomba? Úgyhogy, amíg ma utaztam a szerkesztőségbe – túlélve a reggeli közlekedést – eljátszadoztam a gondolattal, mire használhatnánk a mesterséges intelligenciát, természetesen szigorúan a közjó érdekében. Szőcs Lilla írása.
–
Reggelente, miközben a telefonomat bújom vegyesebbnél vegyesebb cikktémákba botlok bele a hírfolyamomban. A cuki macskás videóktól az űrkutatáson át a közéleti hírekig, minden megjelenik, ami szem-szájnak ingere. Ez mind aztán összeolvad a fejemben egy nagy katyvasszá, aztán új rendszerré áll össze, végül cikkötletként lát újra napvilágot. Így kezdtem el azon agyalni, hogy a körülöttem zajló reggel szereplőiből vajon mi mindent lehetne továbbfejleszteni egy jó mesterséges intelligencia algoritmus segítségével.
És erre jutottam:
1. BKV 2.0
Természetesen nem is kezdhetném mással, mint a fővárosi tömegközlekedéssel. A hazai közlekedési kultúra csimborasszója az ülőhelyek utáni küzdelem a metrón. Én szerencsés embernek mondhatom magam, mert általában akkor szállok fel, amikor még üres a járat. Ettől függetlenül a kora reggeli tömegben én sem úszom meg a fura alakokat. Úgyhogy, ha valahol mindenképpen bevetném a mesterséges intelligenciát a közjó érdekében, akkor az a közlekedés lenne.
Megvan az az arc, aki képtelen felmérni, hogy befér-e két ember közé súrlódásmentesen? Ő az, aki 120 százalékos magabiztossággal nekiveselkedve szépen becsusszan oda, ahová egészen biztosan nem fog beférni, lehetőleg ráül a kabátodra, félig maga alá gyűrve téged, hogy aztán így összecuppanva utazhasson veled és másik szomszédjával boldog édeshármasban egészen a végállomásig. Na, ezek a kellemetlen helyzetek nem fordulnának elő többé. Az én kütyüm előre kiszámolná és figyelmeztetné ezeket az embereket, hogy: Meg ne próbáljon leülni arra a helyre, édes barátom!
2. Macska 2.0
A macskákról nehéz eldönteni, hogy szerethető kis buta lények, akiket az ösztöneik hajtanak, vagy igazi kis köcsögök, akik direkt csesznek ki veled amikor nem figyelsz (nyilván az utóbbi – a szerk.). Szóval nem vagyok teljesen biztos abban, hogy jó ötlet ekkora hatalmat adni a kezükbe. Ezért utólag megszavaztattam az irodában az ötletet… és természetesen alulmaradtam. Ezek a szuperaranyos szőrköpő szeretetgombócok, akik az állatvilág maffiózói, odaédesgetik magukat hozzád beetetés gyanánt, aztán az első tiltószónál direkt leverik a polcról a kedvenc tárgyaidat, miközben pedig mélyen és magabiztosan a szemedbe néznek. Másfelől, mondjuk, az is igaz, hogy talán ha egy mesterséges intelligencia-alapú szerkezetet ültetnénk a bőrük alá, akkor legalább (talán) megértenék, ha azt mondjuk nekik, hogy: Meg ne merd próbálni lebaszni a kedvenc bögrémet a polcról, te kis kurva!
3. Nemi esélyegyenlőség 2.0
A Nyelv és Tudomány egyik cikkében, amit elképzelhető, hogy a reggeli rohanásban csak én olvasok, górcső alá veszik a nemi egyenlőséget a hétköznapi beszélgetésekben. Az egyenlőtlenség szabályai a különböző korosztályban, társadalmi osztályokban, pozíciókban tökéletesen konzerválódtak. Tisztára, mint egy hollywoodi vígjátékban. Csak egy példa: vezetőpozícióban lévő nőket, doktornőket sokkal többször szakítanak félbe, és sokkal kevesebbszer jutnak szóhoz, mint hasonló rangú férfi kollégáik. Na, jó, még egy példa: egy szimpla társalgásban, ahol vegyesen vesznek részt férfiak és nők, sokkal több szó jut a férfiaknak – annak ellenére, hogy a nőket szokták a fecsegős, benemállaszája, „folyton sztoriban van” jelzőkkel illetni.
Tehát arra gondoltam, hogy kellene egy távirányító vagy valami mütyür, amivel ezekben a félbeszakítós esetekben le lehetne állítani az illetőt, hogy szóhoz juthasson az ember. Muhahaha! Vagy, mondjuk, egy egyenlőségelven működő robot, amely moderálja a beszélgetést. (Vagy esetleg átprogramozná a politikusokat, hogy megreformálhatnánk az oktatást.)
4. Gardrób 2.0
Ami másnak a bulvár, az nekem az önjelölt motivációs trénerek életmódcikkei. A minap valahogy így bukkantam rá egy okosságra, miszerint „a sikerességet az öltözet határozza meg”. Ugyanis állítólag minden a ruhaválasztásnál kezdődik. Ezért az volna a kívánatos, hogy még előző este gondold át, és készítsd ki magadnak a másnap reggeli cuccot, hogy ébredés után ezzel már ne kelljen foglalkozni. Na, jó, félreteszem cinikus énemet, azért ebben van valami. Ha belegondolok, hogy reggel milyen állapotban vagyok…
Úgyhogy, ha te is az vagy, akinek jelentős mennyiségű agysejtje pusztul el reggelente a ruhaválasztásban, akkor ez az ötlet neked szól. Intelligens gardrób, ami kikészíti a ruhádat. Időjárásnak, napszaknak, hangulatnak, a sunyiban elnassolt csokiknak megfelelően kiválasztja a számodra legtutibb szettet. Én már most imádom!
5. Tinder 2.0 – Mesterségesen intelligens szerelmi élet!
Avagy… végre jól választhatunk férfiakat! A Black mirror tévésorozat Hang the DJ című részében van egy utópisztikus randiapplikáció, amely megjósolja neked, hogy mennyi időt fogtok együtt tölteni a partnereddel. Ezen felbuzdulva azt javaslom: legyünk öncélúak, kedves hölgyek és urak, reformáljuk meg a szerelmi életünket a mesterséges intelligencia segítségével! Gondoljatok bele, mennyi időt megspórolhatnánk a fölösleges körökkel, a besült randikkal, a béna pasikkal, a hisztérikus nőkkel, ha lenne egy intelligens alkalmazás, amely segít kiszűrni a több milliárd ember közül, hogy ki lehet az igazi. Vagy legalábbis az egyik igazi.
6. Szelfi 2.0
Ha valami, ami nem maradhat ki az újításból, akkor az egyértelműen a szelfizés. Itt viszont az a jó, hogy erre már nem kell várni, mert itt kopogtatnak az ajtón a mesterséges intelligenciával feltuningolt készülékek. Juhé! Úgyhogy ha valaki eddig kételkedett volna, akkor itt a bizonyítékok rá, hogy a valóság egy nagy sci-fi. Például van olyan okostelefon, ami segít kiválogatni a legjobban készült fotókat, sőt a kamerája már saját magát állítja be. Minden más pedig csak rajtad múlik!
7. Furby 2.0
És végül a legfontosabb mind közül (irónia*)! Valamelyik nap nagy bevásárlás közben a játékosztályra keveredtem, és belebotlottam gyerekkorom plátóian kedvenc játékába. Az illetőbe, aki sosem lehetett az enyém. Nem, nem a Tamagotchi volt az, sem Barbie és Ken, hanem Furby! Arra a hatalmas szemű, aranyos plüss-szörnyre gondolok, aki nézett ki, mintha valóban élne. Emlékszem, mindig azzal etettek minket, hogy Furby már-már életre kelt.
Na, ha valamit, akkor őt tutira párosítanám mesterséges intelligenciával – és akkor tényleg lehetne egy élő, immár nem plátói, hanem igazi háziszörnyem!
És akkor most ti jöttök: mit varázsolnátok át a mesterséges intelligencia segítségével?
Szőcs Lilla
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ AlexvandeHoef
