Így kentünk céklát a szánkra, azaz: a WMN-csapat házi kozmetikumokkal kísérletezik

–

Mint azt már sokszor elmeséltem nektek, én sokáig messze nem voltam környezettudatos, pláne egészségtudatos. De tényleg sokáig. Ám olvasok híreket, nyitott szemmel járok a világban, született két gyerekem, így aztán egy nap azon kaptam magam, hogy már rutinszerűen mosom a pelenkát, kutyulom a házi tisztítószereket, a kozmetikumokat, és még a vágyott szellemirtós Playmobilt is használtan szerzem be a gyerek szülinapjára. És erről még beszélek, posztolok, írok is. Igazi keményvonalas „ökonáci” lettem, mondjuk ki.

Aztán jött a pandémia, és bár egy ideig még kitartottam a zöldfundamentalista életvitelem mellett (nevelgettem a kis házi kovászomat, stoppoltam a csupa lyuk zoknikat, még saját készítésű organikus fogkrémmel is próbálkoztam, nem beszélve a samponmentességről), de ahogy nőtt a járványhullámok száma, úgy fáradtam el, és hagyott alább a lendületem. Mert a két gyerekkel, a munkalehetőségeink szűkülésével, a bizonytalansággal, szorongással és egyéb, sokunk számára ismerős tünetekkel olyan nehezek lettek a hétköznapok, hogy végül a túlélésre játszottunk. Hiába vált be jobban a házi dezodorom, mint bármelyik másik drogériás, nem kevertem ki többé, mert… bevallom, eszembe se jutott, olyan kimerült voltam. Ám

a helyzet az, hogy a járvány egyelőre nem tágít, ahogy a klímaváltozás sem. Az egy dolog, hogy a rengeteg ilyen-olyan termék előállítása iszonyú terheket ró a környezetre, de tényleg nonszensz, hogy magunkra kenünk olyasmit, aminek az összetevőiről mit sem tudunk.

Felszabadítottam a hajam

Talán néhányan emlékeznek rá, hogy mekkora port kavart tavalyelőtt a kommentszekcióban az a cikkem, amelyet arról írtam, hogy nem használok sampont egy ideje. Már a gondolat is iszonyú ellenállást váltott ki sokakból. Pedig nincs semmi varázslat, pusztán annyi, hogy a fejbőröm, ami korábban hozzászokott egy csomó szintetikus szerhez, zsíroldóhoz, amiért kénytelen voltam két-három naponta hajat mosni, ezzel a természetes módszerrel már nem igényelt többé ilyen gyakori mosást. Annak, aki még sosem próbálta, ez tényleg hihetetlenül hangzik, és nyilván automatikusan azt hitték sokan, hogy ez egyet jelent az igénytelenséggel…

 

De ez nem igaz. Mindössze annyi történt, hogy a váltás után elég volt hetente, vagy akár kéthetente hajat mosnom. Ettől függetlenül volt, hogy gyakrabban mostam hajat, simán csak mert jólesett, de ha nem tettem, a hajam akkor is tök jól nézett ki. Eleinte agyontudományoskodtam magam a témában, házisampon-recepteket követtem szigorúan. Működött szinte azonnal, nem volt átmeneti időszak, jól reagált a fejbőröm is, és a hajam is, így később jobban mertem kísérletezni. Hamar rájöttem, hogy igaziból nekem a szódabikarbónás megoldásokon kívül minden működik, még a sima vizes is. Hangsúlyozom: NEKEM működik. 

Beszabadultunk a boszorkánykonyhába

(Apukám kutató, talán mégsem esett olyan messze a fától az az alma.)

A hajam felszabadítása után pedig beindultam: lett itt házi dezodor, popsikrém, fájdalomcsillapító kenőcs, arcpakolás, fogkrém és megannyi minden. Voltak persze kudarcos próbálkozásaim, de a többségük hatalmas sikert aratott a családban, és maga a tudat, hogy a két kezemmel készítettem őket, és pontosan tudom, hogy mi van bennük, iszonyú jó érzés volt.

Szóval, így a negyedik hullám derekán már meglehetősen hiányzott a boszorkánykonyhám… Aztán egy nap jött Szentesi, és a kezembe nyomta Munkácsi Brigitta Krémek és illatok című könyvét, hogy szerinte ez nekem való lenne, mire Dián Dóri megszólalt, hogy „úristen, próbáljunk ki együtt pár receptet”. Mire észbe kaptam, már ott találtam magam a kis csipet csapattal a WMN konyhájában. Dóri rukkolt elő az Anna és a Plastic Free Barbies névvel is, amivel szerinte berobbanhatnánk a natúrkozmetikum-piacra. Jót nevettünk, de ki tudja, lehet, úgy belejövünk, hogy igazi nagyhatalom leszünk! 

A pulton a régi jó barátok: a shea vaj, kókuszolaj, keményítő, illóolajok, szódabikarbóna és a többiek várták, hogy bevessük őket. Jó volt látni az arcokon az izgalmat, a kíváncsiságot, az elszántságot, mert ez mind kell a házikencefice-gyártáshoz. 

A legnagyobb sikert a céklaporos ajakbalzsammal és arcszínezővel értük el, pedig nem sikerült annyira tutin elsőre. Nem tudni, miért, de a végeredmény először darabos lett, felkenve a céklapor megült a szánkon. Aztán rájöttünk, hogy ha hagyjuk állni, a por leülepszik a tál aljára és a teteje szép sima marad, végül azt kanalaztuk a tégelyekbe. Annyira jól sikerült, hogy a végére már rendeléseket kellett felvennünk a csapat többi tagjától. 

A céklás balzsamhoz ricinusolaj, céklapor, shea vaj kell, mindegyikből egy evőkanállal, és opcionálisan fél evőkanál méhviaszra is szükség lehet összeolvasztva, alaposan elkeverve. A méhviaszhoz hozzá kell tennem, hogy szegény Dóri kesztyű nélkül emelte fel az olvaszott viaszos edényt, és úgy megégette az ujjait, hogy onnantól csak egy zacskó fagyasztott zöldborsó társaságában tudott létezni, szóval az ilyen összeolvasztós recepteknél hangsúlyozom: legyetek óvatosak! (Hozzáteszem – hogy a témánál maradjak –, égési sérülésre a shea vaj, az aloe vera, vagy a lanolin csodálatos.)

Én összekutyultam a saját dezodorreceptemet is, mindössze öt percig tartott, mire elkészültem vele. Ehhez két evőkanál shea vaj, egy evőkanál kókuszolaj kell összeolvasztva (néha egy mokkáskanálnyi méhviaszt, vagy egy kiskanál kakaóvajat is teszek bele, ha úgy van kedvem), két evőkanál kukoricakeményítő, egy evőkanál szódabikarbóna, valamint illóolajok (összesen tizenöt csepp), olyan kombinációban, ahogy szeretitek. Én most a zsálya–citromfű–levendula-triót használtam, de ez ízlés kérdése.

Ez egy olyan recept, ami nekem nagyon bevált, és örülök is, hogy újra készítettem ilyet, mert a bolti dezodorok egyike sem jött be, esküszöm, még olyannal is találkoztam, aminek számomra konkrétan izzadságszaga volt. Az artistaképzőt megjárt unokahúgom például szintén a házi deót használta, méghozzá sikerrel.

Azt muszáj kiemelnem, hogy nem, ez a készítményem nem az izzadás mértékét csökkenti, az iszonyú egészségtelen amúgy is. De a szagokkal elbánik, sokkal hatékonyabban, mint bármelyik bolti bioverzió. 

Kerepeczki Anna kolléganőm irányításával közben rózsaszirmos fürdőbomba is készült, de egy kicsit meggyűlt a bajunk az arányokkal, mert mérőedényünk nem volt, így a végtermék lágyabb lett az ideálisnál, szóval többszöri nekifutásra értük el a megálmodott textúrát. Viszont isteni lett az illata! És gondoljatok bele, hogy az olyan összetevők, mint a shea vaj, a kókuszolaj, az Epsom-só (magnézium-szulfát) és az illóolajok, milyen csodát tesznek a bőrünkkel! Az Epsom-só amúgy is szuper dolog, jót tesz az idegrendszernek, a gyerekeimet rendszeresen fürdetem benne, azóta például nem panaszkodnak az addig gyakori növekedési fájdalmakra.

Anna a fürdőgolyók mellett még készített krémparfümöt is, amihez shea vaj, jojobaolaj (vagy mandulaolaj, vagy bármilyen vivőolaj) kell, és illóolajok. Annyira egyszerű és olyan nagyszerű, nagyon finom illata lett! 

A siker íze mindennél édesebb

Nem ígérem, hogy azonnali lesz a sikerélmény, ha belevágtok ezekbe a kísérletekbe. Ezen az úton (is) szükséges a kudarc, hogy tanulságokat vonjunk le, és egyre jobb megoldásokat keressünk. Érdemes elsőre már mások által begyakorolt recepteket kipróbálni, hogy minél inkább tutira menjünk, de még akkor is érhetnek meglepetések.

Viszont azt garantálom, hogy a siker íze édesebb lesz, mintha végre nem esne össze az a fránya Pavlova-torta (ami nekem még SOHA nem jött össze). Pár pozitív élmény után kedvet kaphatunk a kísérletezgetéshez is, miután kicsit jobban kiismerjük magunkat az összetevők és hatásaik világában, így lett a gyerekeimnek saját popsikrémjük, ami a jolly joker shea vaj, kókuszolaj, lanolin, méhviasz, kukoricakeményítő és aloe vera kombinációból jött össze. 

Kipróbáltam már a kókuszolaj, szódabikarbóna és borsmentaolaj fogkrémet is, és szerettem is nagyon, de fogorvos ismerősök azt mondták, hogy rendszeres, kizárólagos használatra nem ajánlják, és ennek azóta még nem jártam utána. 

De készítettem már fájdalomcsillapításra is balzsamot: abban kókuszolaj, aloe vera volt talán, és CBD olaj, plusz levendula illóolaj. Az arányokat ne kérdezzétek, nem emlékszem, hirtelen felindulásból rittyentettem össze. 

Lehet, hogy egy natúrkozmetikum-szakértő azt mondaná, hogy azt se tudom, eszik-e vagy isszák a témát – és valószínűleg igaza is lenne –, de legalább próbálkozom, és folyamatosan tanulok, tapasztalok.

És azt hiszem, ezzel közel nem okozhatok akkora kárt, mint azzal, ha megveszek mindenféle ismeretlen anyagot tartalmazó kencét. 

Ha ti is szeretnétek belevágni, akkor azt javaslom, hogy vásároljatok be az (ebben a cikkben is többször említett) alaphozzávalókból, ezek különböző variációiból rengeteg mindent el tudtok készíteni. Tehát,

ha van otthon shea vaj, kókuszolaj, kukoricakeményítő, szódabikarbóna, citromsav, illóolajok, akkor már nyert ügyetek van, és viszonylag költséghatékonyan kísérletezhettek.

A lényeg, hogy merjetek kipróbálni újdonságokat, és ne dőljetek be annak, hogy csak az működhet, aminek az összetevőiről semmit sem tudunk. És minél természetesebb anyagokat próbálunk ki, annál többet tanulhatunk a testünk működéséről, és egyre kevésbé függünk majd a különböző vegyi anyagoktól. És ez elképesztően felszabadító érzés. 

Szabó Anna Eszter