Nemsokára itt a karácsony. És bár ideális esetben ez az időszak az elcsendesülésről, a várakozásról, a befelé figyelésről szól, ám a gyakorlatban mind tudjuk: sokszor épp ezek ellenkezője igaz. Az ajándékozás, mint olyan, pedig sokszor plusz terhet rak az amúgy is bőszen megpakolt vállakra: bizony, nem egyszerű évről évre frappáns, személyes meglepetésekkel előrukkolni – pláne egyszerre több embernek.

Szekuláris zsidó családban felnőve, ahol sokáig még csak nem is hallottam a hanukáról, viszont volt karácsonyfánk – amihez azonban nem tartozott mennyből az angyal, sem kisjézus –, nem volt egyszerű megtalálnom a kapcsolódást a zsidó ünnepekhez. Az én utam a gasztronómián át vezetett, ami igazán jó első lépcsőfok az ünnepekhez.

Kőrizs Kata olyan anyákat kérdezett, akik karácsonykor szültek: életre szóló ajándékot és nemritkán életre szóló sebeket is szerezve.

Az ünnepek alatt, amikor újra együtt a család, végiglátogatjuk a rokonokat és a gyerekkorunk helyszíneit, óhatatlanul feléled bennünk a gyermeki részünk: a szabad, játékos, boldog énünk éppúgy, mint az a bennünk élő gyerek, akit bántottak, nem jól szerettek.

Az alábbi sorokban egy nő búcsújának története bontakozik ki: egy szerelemé, amelyet a mindennapok apró örömei és az elmúlás felé vezető út törékeny szépsége kísért végig. Olvasónk, Jolán vallomása egyszerre gyászmunka, hála és ünnep.

Pizsamanadrág, hátha kórházba kerülsz. Mérleg, hogy fogyjál le. Ha letaglózó ajándékokról van szó, sokaknak van egy története. És neked?

Ez most valóban „az év legszörnyűbb időszaka” lett a McDonald’s-nak Hollandiában.

Le tudjuk tenni a perfekcionista sémáinkat és csak hátradőlve élvezni az ünnepet? Mi kell a meghittséghez? Mindent bele-videó a tökéletlenül is tökéletes karácsonyról KAP-pal, Csepelyi Adriennel és pszichológus szakértővel.