Tudásalapú karácsonyi kvíz, amiben a rénszarvasoktól a legkedveltebb karácsonyi filmeken át a vallási hagyományokig minden oldalról érkezik kérdés.

Az ünnepek rengeteg lehetőséget adnak a közösségek építésére.

„Csak ültek ott, sorstársaik tömegében is egyedül. Hátrahagyva, elhagyva. Várva, hogy valamelyik kórházi osztályon – mindegy, melyiken, ahol majd helyet találunk nekik – végre megpihenhessenek. Vannak, akik még az otthoni magánynál is rosszabbat élnek meg karácsonykor: elutasítottságot. Kitaszítottságot.”

Az amerikai válóperes tendenciák évek óta egyértelműek: január első hetében érkezik be a bíróságokra a legtöbb kereset. A tendencia statisztikailag itthon ugyan nem kimutatható – nálunk ugyanis a nyári szabadságok után, szeptemberben jutnak a legtöbben döntésre –, de a szakemberek szerint az év első hónapja nálunk is igencsak „népszerűnek” számít.

Kőrizs Kata korábbról tudta, hogy aggodalmak nélküli anyaszabi nem létezik. De hogy milyen érzéseket, reakciókat váltott ki belőle, hogy immáron szülőként, de a gyerekei nélkül repült… az őt magát is meglepte.

„Az iskolai mikuláscsomagot mindig ellenőrzöm, nemcsak amiatt, hogy ne legyen benne földimogyoró, de az édességek összetevőlistáját is meg kell néznem” – mondja egy érintett gyerek édesanyja. De vajon milyen óvintézkedésekkel indul vendégségbe egy anafilaxiás kisgyerek? Hogyan alkalmazkodik a családi karácsonyi menü a súlyos ételallergiához? És létezik-e olyan pillanat az ünnepek során, amikor nyugodtan hátradőlhet egy érintett szülő?

Jó darabig a kényszer hozta, hogy az örökölt zománcos lábosban, az ütött-kopott edényekben főzzön. Az, hogy bármiből újat vegyen, fel sem merülhetett. Arra már nem jutott pénz. Az idők változnak, a mások tárgyai után való vágyakozás pedig szép lassan átalakul megelégedéssé, a nagyszülők régi tányérjainak megbecsülésévé. Olvasónk novellája.

Tallinn eredetileg nem szerepelt azon a képzeletbeli listán, amelyen a legizgatóbb úti célokat gyűjtögetem. De így, hogy a PÖFF filmfesztivál és egy gáláns meghívás kapcsán mégis odasodort a szél, hezitálás nélkül felvésem utólag arra a listára az észtek fővárosát. Hogy miért szerettem belé? Naná, hogy elmondom.