Csak egy javaslat: érdemes végigolvasni Vadas János coach írását kommentelés előtt.

A megbabonázó „It girl” már a múlté, itt van helyette a #thatgirl (vagyis „Az a Lány”), aki egy sokkal kiegyensúlyozottabb, rendszerezettebb életet hirdet a közösségi médiában – de tényleg jó ez nekünk? Ennek járt utána Nyáry Luca.

Dóri gyakornokból lett újságíró, videó- és podcast szerkesztő a WMN-nél, úgyhogy mondhatjuk, hogy az első szárnypróbálgatásaitól ismerjük, ismeritek. De még így is sok új információt tartogatnak a válaszai a Proust-kérdésekre, ismerjétek meg jobban a legelvarázsoltabb, legcukibb, legtöbbször bocsánatot kérő WMN-csapattagot.

A legtöbb szülésről szóló írás inkább figyelmeztető vagy akár traumafeldolgozó, vagyis a negatív tapasztalatokat veszi sorra (bízva abban, hogy a kimondásuk változást hoz). Persze olyan szülés valószínűleg nincs, ami minden pillanatában tökéletes, de most négy olyan olvasói szüléstörténetet mutatunk meg, amelyek alapvetően pozitívak. Mert ilyen élmények is vannak! A magyar egészségügyi rendszerben is.

Minden egy biciklilopással kezdődött…

Nektek mit tanítottak az elmúlt évek a halálról?

Akkor ez most Covid-tünet vagy nem Covid-tünet, karantén, önkéntes karantén, PCR vagy most ne legyen PCR, rendkívüli szünet, rendkívüli kérdőív, rendkívüli rálátás a rendkívül bizalmas adatokra, információtöbblet és információhiány, „tegye fel a kezét, aki kapott oltást!” – nagyjából ilyen a kisgyerekes élet omikron idején, címszavakban.

Hogyan tudott szembenézni a halállal az, aki annyira szerette az életet?