A karácsony a szeretet ünnepe, amit nagyon nehéz megélni, ha a számunkra legfontosabb emberek már nem lehetnek velünk. Krajnyik Cintia képzeletben mégis elérte őket telefonon.

Doffek Gábor nyolc évvel ezelőtt a poklok poklát élte át, amikor frissen elvált apaként igyekezett megteremteni az ünnep boldog hangulatát otthon, a lánya kedvééért. Így sikerült talpra állnia, és újra áhítattal megtölteni a karácsonyait:

„Ha választanom kellene egy karácsonyi dalt, ami jól reprezentálja a családomat, biztosan nem a »Csendes éj« lenne az…” – Ilyen a karácsony Nyáryéknál, széles amplitúdókkal…

A legtöbben, akik amúgy figyelnek az egészséges étkezésre, legkésőbb ma elengedik a gyeplőt, és miután megsültek a bejglik meg a zserbók (amiket persze ellenőrizni kell!), erre a hétre felfüggesztenek minden önkorlátozó szabályt. Elindul tehát a hét, ami alatt – érzetre – többet eszünk, mint a tél összes többi részében együtt. De igaz ez? És tényleg meghízunk az ünnepi zabálástól?

Két budapesti koraszülött osztály, két egészen eltérő élmény. Fruzsi hálás, amiért megmentették az életüket a szakemberek, de még mindig nem tudta kiheverni a traumát, amit az okozott, hogy az első kórház gyakorlata szerint alig vehette a kezébe a kisbabáját.

Ha idén végre elengednéd az ünnepekkel járó stresszt, tanulj Mózes Zsófi példájából – aztán csináld valahogy egészen másképp!

Egy gyógyító szülés évfordulója alkalmából egészen mélyről szakadhatnak fel gondolatok. Anna Eszter a lányát köszönti. Vagy valami olyasmi.

Legfiatalabb munkatársunk elárulja, miért tartja extravagánsnak, hogy van egy barátja, aki szereti, de az is kiderül róla, hogy kicsiként menő szeretett volna lenni, ám mára ez elmúlt. Újra elővettük Proust máig érvényes kérdőívét, hogy jobban megismerjetek bennünket.