Ijesztő mutáció vagy a természet alkalmazkodóképességének csodája?

„A párkapcsolati alkalmazkodás ugyanis rohadtul nem nehéz. Csak akkor válik azzá, ha nem mindkét fél csinálja, ha az egyik rájátszik, elvárja, ügyet csinál belőle, felemlegeti, hivatkozik rá.” Néha nem árt emlékeztetni magunkat arra, milyen jó a másik kedvében járni, apró figyelmességekkel örömet szerezni, vagy kis erőfeszítéssel engedményeket tenni – mert attól mindkettőnknek jobb lesz.

Még az előző évtizedben is tömegek voltak meggyőződve arról, hogy a nemi szervük egész egyszerűen eltűnik. Kezdetben a boszorkányokhoz kötötték a furcsa jelenséget, ám a tudomány fejlődése ennél meggyőzőbb magyarázatot hozott.

Ha valaki előtted nyílik meg, fontos, hogy vigyázz rá.

Vagy csak hozzá nem értő a gazda…

A nők nem alattomosabbak, mint a férfiak, csak gyakran úgy nevelik őket, hogy kevésbé tudják nyíltan kifejezni az agressziójukat, illetve nem tanulnak meg egészséges módon versenyezni.

Jövő hét végén rendezik Budapesten a Világsakkfesztivált, ennek apropóján beszélgettünk az alapító-főszervező Polgár Judittal arról, hogy mit nyerhet az ember a mindennapi életben a sakknak köszönhetően, mi lett volna vele, ha nem kezd sakkozni ötévesen, és hogyan lehetne átalakítani az oktatást, hogy a felnövő generációkat a legjobban szolgálja. (Spoiler: drasztikus módszerekkel.)

Ki lehet-e mondani a mai világban, hogy „feladom”, vagy inkább köntörfalazni kell és kifogásokat keresni, esetleg tolni tovább a szekeret hegynek felfelé? Mi történik, ha valaki beismeri, túl sok áldozattal jár számára egy feladat (egy házasság működtetése, egy cél elérése, egy munkakör)? Ezen töprengett el Kurucz Adrienn.