Este nyolckor kinyílik az áporodott kocsma ajtaja, a gyári munkások közé belibben egy elegáns nő hófehér selyemsállal. Egy pohár vodka és egy férfi bontakozik ki a cigarettafüstben... Lassú, lélegzetelállítóan szép mondatokra készüljetek!

„Az éhségtől gyenge vagyok és agresszív. A munkába magammal viszem azt a sortot, amibe bele akarok férni, hogy tudjam, miért szenvedek. Mindenkivel kötözködöm, a főnökömet nyakkendős zsarnoknak, a barátnőmet gonosz árulónak, a portást sunyi börtönőrnek nevezem. Az összes kollégámmal veszekszem, a pasimra rácsapom a telefont.”

Sokan úgy gondolják, hogy kertes házban élni öröm és boldogság, pedig nem is tévedhetnének ennél nagyobbat. A kert ugyanis nem magától lesz olyan mint Versailles, de még egy közepesen lepukkant budapesti közpark szintjét is csak komoly munkával lehet létrehozni.

A „szemétkirálynő” az előadásában gyakorlatilag egy olyan szabályrendszert mutatott be, melyet könnyű követni, és mindenki számára akadnak benne megvalósítható apróbb lépések.

„Szerintem a vágy olyan, mint a növények. Vagy kinő minden résből, ahol nem kellene, vagy nekünk kell neki ebben segíteni.”

A stressz karbantartható – ha odafigyelsz. De ha nem, egy rakat betegséget okozhat.

Szép új világunk: a néniland és bácsibirodalom!

Téged is megesz a sárga irigység mások sikerei láttán? Szégyelled? Ne tedd, inkább formáld át alkotó energiává!