A klímaváltozás a szemünk előtt zajlik. Aki nem dugja homokba a fejét, az pontosan tudja, a jövőnk került veszélybe. A gyerekek számára azonban még ijesztőbb lehet a jelenség: mesék, könyvek, műsorok figyelmeztetik őket a bajra, és miközben a helyzetet nem titkolhatjuk előlük, mégsem feltétlenül érettek még hasonló szorongás mellett élni az életet. De mit tehet a szülő?

Ha épp azon gondolkodnál, merre utazz, van egy tippünk. Taormina a világ egyik legszebb panorámáját nyújtja, emellett a kulturális és a történelmi emlékek elképesztő gyűjtőpontja.

Temérdek anyag jön szembe velünk a közösségimédia-felületeken az elég jó szülőségről, a pozitív nevelésről, vagy éppen a gyerekek kiegyensúlyozottságának támogatásáról, arról viszont még mindig keveset tudunk, hogy saját magunkat hogy segíthetnénk meg a gyerekkel kapcsolatos indulataink és türelmetlenségünk kezelésében.

Milyen volt gyereknek – kisdobosnak és úttörőnek – lenni a rendszerváltás előtt? Mit jelentett az, ha valakit nem avattak fel? Mit adott a mozgalom a gyerekeknek, és mennyire volt nehéz az ideológiai töltet?

Habár igény határozottan van a munkájukra, mégis egyre kevesebb a cipész. Tarjányi András azt mondja, a régi osztályából már csak ő dolgozik a szakmában, az iskolája is megszűnt már.

Nem lehet, és nem is kell patikamérlegre tenni, mennyit tesz az ember egy kapcsolatba, és mennyit vesz ki belőle: boldogtalan, aki folyton gyanakszik, méricskél. De a másik a véglet sem jó, mindig adni, adni és adni, amíg el nem fogy az ember egészen.

Bianka és Annabella története egyben Csilla és Anikó bátorságtörténete is. Ők meséltek Both Gabinak hol könnyezve, hol pedig kacagva arról, hogyan élték túl és át a legnehezebb történetet, amit csak egy szülő elképzelhet: a betegségét.

Nem szereti, ha hétköznapi hősnek nevezik, pedig pontosan megtestesíti azt, amit ez a fogalom jelent. Boncz Edit az életét tette fel az állatvédelemre, aminek ugyanúgy része a bántalmazott kutyák kimentése, mint a társadalom edukációja.