Egy légi katasztrófa mindig tragikus esemény, azonban ezekből a balesetekből rengeteget tanult az iparág, és ezeknek is köszönhető, hogy ma ilyen biztonságos repülni.

Stephany Boateng semmilyen szempontból sem hétköznapi lány. Noha a neve alapján először zongoraversenyeket, YouTube-videókat, klasszikus zenei kritikákat dob fel a kereső, mára már elsősorban nem zenészként, hanem korisként definiálja magát. Sőt, úgy érzi: valójában ez a sportág adta meg neki az identitást, amit mindig is keresett.

Ti hogy viselitek, ha egy beszélgetésben csend áll be? És ha valakinek be sem áll a szája? Min múlik, hogy természetesen tudjunk társalogni? Anna Eszter és pszichológus édesanyja többek között erről beszélgettek.

Informatikatanár, akinek legidősebb tanítványa 95 éves. Festő, aki attól sem riad vissza, hogy számítógéphez való egeret ragasszon a műve közepére. Zenész, aki zongorán, gitáron, basszusgitáron játszik, dalokat ír, stúdiózik, koncertezik, és legalább három zenekar tagja. És vak. Bár ez csupán másodlagos, azaz inkább „sokadlagos” az életében, mert úgy létezik, hogy sokszor tudomásul sem veszi a korlátozottságát.

A szakítás vagy válás sosem csak az érintett felek számára hoz változást. A közös gyerekeken túl ugyanis a rokonok, a barátok, a kollégák is „válnak”. De vajon lehet-e jó viszonyban maradni az ex-anyóssal, megőrizhetők-e a közös barátok?

Nagy Jánosné, vagy ahogy mindenki ismeri: Erzsi néni, 28 éve, azaz a Pólus nyitása óta árulja pultjánál a „tekerős” fagylaltot – és még külföldről is visszajárnak hozzá a törzsvendégek, olyanok is, akiket még a szüleik vittek hozzá fagyizni gyerekkorukban. Valószínűleg Erzsi néni az ország legidősebb fagyiárusa, de a környékbeliek talán inkább úgy tekintenek rá, hogy ő mindenki nagymamája.

Ha az ember új közösségbe megy, hamar átlátja, melyik csapattagnak mi a szerepköre. Ki a notórius késő és ki a halogató, ki a buzgómócsing, a mindig tevékenykedő, ki a védelmező tyúkanyó, és ki az, aki állandóan gerjeszti a feszültséget. Vajon eredendően hozunk egy karaktert, vagy az adott közösség tesz minket valamilyenné?

A közösség, amelyben éltem, olyannyira erősen hitte, hogy magyar, hogy nekem sem volt más választásom, mint velük együtt hinni: még az istenünk is magyarul beszél. Ezért anélkül, hogy valaha is jártam volna Magyarországon, magyarul imádkoztam, énekeltem, szavaltam, olvastam, számoltam, gondolkodtam és éreztem. Csirkepaprikást ettem nokedlivel, gulyást, rakott pityókát (burgonyát), babgulyást, pörköltet, töltött paprikát és madártejet.