Kevés dologban vagyok vonalas, de az utazás ilyen. Mivel a bakancslistám hosszú, az élet meg rövid, ha lehetőségem adódik útra kelni, általában új helyeket keresek fel. Általában. Van azonban egy-két kivétel – főként egy –, amire ez a szabály nem érvényes, ami újra és újra magához hív valamiért: ez pedig Ausztria.

Az inkontinenciához rengeteg tabu társul, pedig muszáj beszélgetnünk róla, mert bármelyikünket érintheti. Ne szégyelld, inkább kezeld okosan!

Mit mondunk egy gyereknek, ha elveszíti egy közeli családtagját, szerettét? Ki dönt arról, hogy részt vehet a temetésen? Mennyire tudjuk kipárnázni a veszteséget a gyerekeink számára, és főleg hogyan?

Barátságtalan világban élünk, a barátok szerepe mindinkább felértékelődik, a túléléshez szinte elengedhetetlen a hozzánk közelállók önzetlen támogatása.

Az egyik leggyakoribb előítélet a kövérségre irányul, és bár valóban jelentős probléma számunkra az elhízás, az egészség nevében indított keresztes hadjárat sokszor többet árt, mint használ.

Valakinek természetes, másnak nyűg – így vélekedik a Z generáció a családi nyaralásról.

A gyerekvédelemben kevés férfi dolgozik. A férfi minta hiányát próbálja orvosolni a Férfikör létrehozásával két szakember.

Az üveglift, az üvegplafon és -szikla, valamint a munkahelyi nemi előítéletesség és diszkrimináció összes többi példája egyértelműen bizonyítja, hogy a gond közel sem a nőkkel vagy a viselkedésükkel van. A fő probléma továbbra is a társadalom nőkről alkotott véleménye és a „nőiesség” és a „nőies munka” szélesebb körű leértékelése.