Tényleg minden felnőttkori nehézségünk a gyerekkori traumáink miatt alakul ki? Milyen gyerekkor kell ahhoz, hogy boldog felnőttek legyünk? Megúszhatjuk, hogy szülőként traumákat okozzunk a gyerekeinknek? Tóth Flóra elolvasta a Mindenható gyermekkor című könyvet.

„Nekünk, munkavállalóknak kell tudnunk, mi jár, jogosan küldenek-e el, különben százezreket veszíthetünk” – figyelmeztet vendégposztjában a munkajogi szakértő. Hasznos tanácsok bizonytalan időkben.

Ilyen, ha egy anyának abban a luxusban lehet része, hogy egyedül tölthet magával pár napot.

Nem érdemes másokat irigyelni, és az sem baj, ha nem tökéletes minden. „Legközelebb jobban sikerül, csak ne feszüljünk” – nyugtat meg mindenkit (saját magát is) Kata a Proust-kérdőívben. Olvassátok el, miket mond még:

Az ünnepi időszaknak vége, a fények kialudtak, mi pedig itt maradtunk délután ötkor a sötétben. Itt az ideje hát, hogy valami olyan kreatív tevékenységgel foglaljuk le magunkat, ami a lelkünket is feltölti, és átsegít a szürke hétköznapokon.

A boldogsága kemény belső munka eredménye, aki pedig nem hisz a szeretetben és az elfogadásban, az könnyen le tudja írni magát előtte. Ismerjétek meg LMBTQ-témákkal foglalkozó szerzőnket, Kanicsár Ádám Andrást.

Akiben világ életében erős volt a megfelelési vágy, az hajlamos versenyre kelni önmagával még abban a dologban is – ez esetben a futásban –, amelyet egyébként azért csinál, hogy minden korláttól megszabaduljon. De vajon mi történik, ha mégis elengedi ezt a kényszert?

Both Gabi a Balatonnál pihente ki az év fáradalmait, és most képes úti naplójából kiderül, miért szereti annyira télen a tavat: