Negyvenes éveik közepén járó anyák ülnek pironkodva a plasztikai sebész várójában. Sokan „természetesen” csak lányaikat kísérik... egy kis igazításra. Kicsit vastagabb ajak, mert hát, ugye az a trendi, mellé szilikonprotézis dukál – az sokszor már 18 éves kor körül megvan. Aztán először a tetoválás mindenekfelett, mert anélkül nem lehet élni, majd ugyanannak az eltávolítása a plasztikai sebésznél, mert – a híresztelésekkel ellentétben – az másképp nem megy, csak szikével. Hatvanas „antikbarbik” mindenhol felvarrva, akik persze korukhoz képest remekül néznek ki... de az ilyen bókokat inkább hagyjuk. Sorolhatnám még a példákat. A plasztikai sebészek rendelőjében ugyanis egyszerre igaz minden – és mindennek az ellenkezője.

Látom, tapasztalom, hogy a külső megjelenést, a vonzerőt túlértékeli a világ. Közhely, hogy a médiaüzenetekben elérhetetlen ideálokat látunk, amelyekkel képtelenség azonosulni, mégis megpróbáljuk.

Gyakran találkozom a testképzavar jelenségével, ami néha torzult önértékelési komplexusokkal párosul és így komoly pszichés problémát eredményezhet. Pedig a testképzavaros páciens énképe rendszerint köszönőviszonyban sincs azzal, ahogy az illető valójában kinéz. Ők általában  jelentéktelen testi  hibákat nagyítanak föl és azokat démonizálják, egyedüli megoldásként pedig a plasztikai sebészeti beavatkozást vagy azok sorozatát látják. Előfordul, hogy a sebész elutasítja őket azzal, hogy a műtétre egyszerűen nincs szükség, ez esetben gyakran addig üldözik az orvosokat, amíg valamelyik mégiscsak elvégzi. A műtét ilyenkor rövid ideig tartó lelki stabilitást eredményez, aztán újragenerálódik a probléma...

Félreértés ne essék, még a pszichésen kiegyensúlyozott emberek is keseregnek néha a tükör előtt állva, ha a felszedett kilóikat vagy a mélyülő szarkalábaikat látják. De aki jóban van önmagával, igyekszik elfogadni a saját testét, és ha valamin mégis változtatni szeretne, akkor a problémát és a lehetséges megoldást is reálisan látja. Az esetleges beavatkozást követően képes leállni, örül az eredménynek.

Nem azt mondom, hogy soha, semmilyen körülmények között ne feküdjön senki kés alá. Egy plasztikai műtét kifejezetten kedvező hatást is gyakorolhat a páciens önértékelésére. Az elálló fül korrigálása akár már egy kisgyerek lelkiállapotán is sokat segíthet. Az is előfordulhat, hogy valaki képtelen együtt élni a melleivel. De mielőtt bárki kés alá fekszik, fontos, hogy reális legyen az önképe és jól ismerje önmagát. Egy beavatkozás – bármennyire esztétikai jellegű is – veszélyeket rejthet, lehetnek nem várt szövődményei, csakúgy, mint bármilyen más műtétnek.

Tehát, ha úgy érzed, hogy plasztikai sebészre van szükséged, akkor javaslom, hogy vedd fontolóra a tanácsaimat, és tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket:

– Kikerülhetetlen a kérdés: Kinek akarok tetszeni? Mi miatt szeretném a beavatkozást? (Remélhetőleg nem a kolléganő két kosárral nagyobb bikinije a fő motívum, mert, ugye, neki is olyan jól sikerült!)

– Legyen reális a célod! Engedd el azt az ideát, hogy a műtét az egész életedet megváltoztatja majd!

– Gondold végig a jelenlegi élethelyzetedet és az önmagadhoz való viszonyodat. Elképzelhető, hogy valami más probléma áll a háttérben? Hogy valami mást szeretnél a műtéttel helyettesíteni?

– Kezeld fenntartásokkal a legjobbat akarók tanácsait is! Ne a barátnőd mondja meg, hogy mekkora melleid legyenek, és hogy hol történjen a beavatkozás!

– Amennyiben krízishelyzetben vagy (épp elhagyott a partnered, összevesztél a szüleiddel, válófélben vagy) semmiképp ne menj plasztikai sebészhez! Az operáció nem terápia.

– Alaposan járd körül a szakembereket! Több orvos javaslatát is hallgasd meg! Konzultálj, mérlegelj! Tényleg valós alapja van a vélt testi hibádnak?

– A beavatkozás kizárólag a te döntésed! Ha még bizonytalan vagy, akkor biztos, hogy nem állsz készen egy műtétre.

– Nincsenek csodamódszerek. Ne akarj sztárokhoz hasonlítani! A túlságosan korán elkezdett (és esetleg szenvedéllyé fokozódó) plasztikai műtétek sorozata komoly veszélyeket rejt.

– Ha úgy érzed, hogy túl sok benned a bizonytalanság és visszatérő önértékelési problémáid vannak, mihamarabb keress fel egy pszichológust! Hidd el, hogy nagyon sokat segít!

Mindezek után, ha mégis úgy gondolod, hogy az elálló füled, a túlméretezett orrod, a túl nagy-, vagy épp a túl kicsi melled operációja jelentősen fokozná a testi-lelki harmóniádat, akkor vágj bele. De csakis önmagadért!

Szalánczi Kriszta

klinikai szakpszichológus

 

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/B-D-S Piotr Marcinski