–

Ne félj nekivágni Írországban az ismeretlennek: a vonatok tiszták, kényelmesek, pontosak, és még a dublini Heuston pályaudvar is kicsi, átlátható, komfortos, nemhogy a galwayi picike állomás. (A vonatjegyeket érdemes online megvenni, úgy olcsóbbak, és jó tudni, hogy a gyerekek 18 éves korig mindenféle közlekedési eszközön féláron utazhatnak, 9 éves korig pedig ingyen!)

Körülbelül két és fél óra alatt szeljük át a szigetet. Hatalmas zöld rétek mentén robogunk – pompás meditáció. Időnként feltűnik egy tanya, a legelőket kőfalak szabdalják, birkák, tehenek és lovak legelésznek, az embernek az az érzése, öröktől fogva. Ahogy nyugat felé haladunk, egyre messzebbre látunk, a felhők viszont mintha egyre közelebb jönnének: azt érzi az ember, ha nyújtózkodna egyet, a keze az eget söpörné. Mintha az idő is lassabban telne. Kint és bent béke.

Amikor kiszállunk a vonatból Galway városában, azonnal megérezzük az Atlanti-óceán közelségét: a sós párát és a szelet, amely szinte állandóan fúj. Akkor is, ha éppen süt a nap – bár gyakoribb, hogy esik. Olykor vízszintesen. A dupla esőkabát hasznáról már írtam a korábbi cikkemben, most csak annyit mondanék: a nyugati part időjárása még kiszámíthatatlanabb és szeszélyesebb, mint a Dublin környéki, de szerintem igazi felüdülés ez nekünk, akik a negyvenfokos nyarakból jövünk.

Bevallom őszintén, nekem már azért is a szabadság földje Írország, mert visszakaptam tíz nyári napot – idehaza ugyanis, ha lehet, csak este és kora reggel megyek ki a házból júniustól szeptember közepéig.

Galway, a hűség városa

Nincs képes ír úti kalauz a túlzás nélkül festők ecsetjére kívánkozó galwayi kikötő színes házai nélkül. De sok más szépséget is rejt ez a kisváros! Van például egy gyönyörű katedrálisa és egy pompás, négy kilométer hosszú tengerparti sétánya, amelyet érdemes bejárni.

Aztán van egy óceánba ömlő, mindössze hat kilométer hosszú folyója, a Corrib – írül Abhainn na Gaillimhe, vagyis „köves folyó”. Innen kapta valószínűleg a város is a nevét. Egy másik elmélet szerint Gaillimh egy helyi törzsfőnök lánya volt, aki a folyóba fulladt. Ami biztos: a Corrib Európa egyik legsebesebb folyója, és tele van lazaccal. A torkolatánál alakult ki az egykori halásztelepülés, amelyből később aztán a város kinőtt.

A középkori múlt nyomai ma is fellelhetők a belvárosban. Ami rögtön feltűnik az embernek, hogy valahol mindig szól a zene: a macskaköves utcák tele vannak mutatványosokkal, és egymást érik a hangulatos, élő zenét kínáló pubok. Szinte mindegyiknek izgalmas története van. Az egyik, a The King’s Head nevű pub egy több mint nyolcszáz éves épületben működik. Neve I. Károly angol király 1649-es lefejezéséhez kapcsolódik. A helyi legenda szerint a király hóhéra jutalmul kapta meg a házat.

Kikerülhetetlen a város történelmi magja, a Spanish Arch, vagyis a régi városfal és a kikötői erődítmény maradványa. Arra az időre emlékeztet, amikor Galway fontos kereskedelmi kapcsolatokat ápolt Spanyolországgal és más atlanti kikötőkkel. 

A város legismertebb jelképe azonban nem egy épület, hanem a Claddagh-gyűrű, amely két kezet ábrázol, amelyek egy koronával díszített szívet tartanak. A szív a szerelmet, a kezek a barátságot, a korona pedig a hűséget jelképezi.

A gyűrű a nevét a Galway szélén fekvő Claddagh halászfaluról kapta. A település évszázadokon át elkülönült a városfalakkal körülvett kereskedővárostól, majd Galway növekedésével fokozatosan annak részévé vált. Lakói egykor nádfedeles házakban éltek, írül beszéltek, halászhajóikkal az öböl vizére jártak, és még saját választott „királyuk” is volt, aki a közösség ügyeit irányította.

Írország-szerte nagyon sokan viselik a Claddagh-gyűrűt. Mindenütt kapható, de persze az az igazi, ha Galwayből származik. Egy idős ír asszonytól azt is megtudtuk, hogy nem jó, ha magadnak veszed: mástól kell kapnod, akkor hoz szerencsét. Neki a fia adta ajándékba.

A gyűrű legendája így szól: egy fiatal galwayi halászt, Richard Joyce-t algériai kalózok ejtettek foglyul a 17. században. Éveken át rabszolgaságban élt, és egy ötvös mellett kitanulta a mesterséget. Amikor végül kiszabadult és hazatért, egy gyűrűt készített annak a lánynak, aki mindvégig hűségesen várta őt. A történészek ugyan nem tudják bizonyítani, hogy valóban ő alkotta az első Claddagh-gyűrűt, de a legenda máig az ír folklór része.

Az sem mindegy ám, hogyan hordja az ember. Ha a jobb kezünkön viseljük, és a szív kifelé mutat, az azt jelenti, hogy nincs szerelmünk. Ha a szív befelé áll, akkor viszont ne szólíts le a villamoson! Ha a bal kézen van a gyűrű, és a szív kifelé mutat, akkor el vagyunk jegyezve, a házasok pedig befelé fordíthatják.

Hajóval az Aran-szigetekre