Ilyen nyáron visszeresnek lenni – ki vesz fel kompressziós harisnyát 40 fokban?!

–

Halogattam a foglalkozást a visszér-kérdéssel

Sokan sokféle dolgot öröklünk – én például így kaptam a visszérhajlamot anyai és apai ágon is. Tudtam, valahogy mindig ott volt a kisagyam hátuljában, hogy ezzel majd egyszer lehet, hogy foglalkozni kell. De hogy ezt mikortól kell igazán komolyan venni, az valahogy sosem volt jelen a mindennapjaimban.

Majd eljött az a pont néhány éve, amikor a testem riadót fújt, és olyan tünetet produkáltam, amellyel először háziorvosnál, majd szakorvosnál kötöttem ki. Túl az ilyenkor szokásos vizsgálatokon, eljött az a pont, hogy no de akkor hogyan tovább? Mit tudok tenni azért, hogy megkönnyítsem a saját életemet, figyeljek magamra, és megtegyem, amit tudok az egészségemért?

Szerencsére az érsebészemtől egy szép kis teendőcsomagot kaptam útravalóul, amelyek sokat segítenek a mindennapokban. Nekem nagy tanulság volt egyébként, hogy nem csak az számít, amit kívül látunk. Belül sokkal rosszabb is lehet az erek állapota, mint amit a lábon látni, ezért is fontos, hogy mielőtt az ember maga szeretne mindent megoldani, felkeressen egy szakembert.

A diagnózis után viszont sokat tehetünk az állapotunk javításáért. A mai napig a fülemben csengenek a jótanácsok:

ne üljek vagy álljak sok-sok órát egyhelyben, igyekezzek minél gyakrabban megmozgatni magam, mert a vénáimnak sem tesz jót a folyamatos egyhelyben terhelés. Persze ehhez nem is kell visszérgondokkal küzdeni – azt hiszem, ez mindannyiunkra igaz lehet.

A folyadékfogyasztás és a mozgás fontossága ugyanúgy alap, mint bármi másnál, ha szeretnénk egy kicsit tudatosabban figyelni az egészségünkre.

Barátom lett a kompressziós harisnya is. Ebből már mindenféle verziót használtam és próbáltam. Amilyen riasztóan hangzik, annyira sokat segíthet a mindennapokban.

A hidegebb hónapokban gond nélkül hordom – hosszabb üléshez, utazáshoz vagy olyan napokon ajánlották, amikor sokat terheltem a lábam. Meglepő volt számomra, hogy nemcsak ülésnél, de mozgás közben is sokat segíthet a keringésnek. Persze az első találkozásom a harisnyával – ami akkor egy műtét utáni, II. kompressziós combtőig érő változat volt – inkább emlékeztetett egy családi burleszkre. Igazi mutatvány volt megtanulni, hogyan kell ezt felvenni vagy letornázni magunkról.

A nyári utazásoknál is egészen másképp figyelek már magamra, mint régebben

Korábban simán végigültem egy hosszú autóutat vagy repülőutat úgy, hogy eszembe sem jutott, hogy időnként meg kellene mozgatni a lábamat. Ma már tudatosabban figyelek erre. Ha hosszabb útra megyünk, akkor hiába van nyári meleg, jön a kompressziós harisnya is, gyakrabban állunk meg pihenni, átmozgatni a lábamat, és ilyenkor arra is jobban figyelek, hogy eleget igyak.

Amikor viszont megérkeznek az igazán forró nyári napok, ember legyen a talpán, aki – ha nem kifejezett orvosi kérés, hogy viselje – ilyenkor szorgalomból kompressziós harisnyában indul el egy sima hétköznap dolgozni. Ilyenkor gyakoribb az is, hogy megjelenik az a klasszikus „nehézláb” érzés.

Régen fogalmam sem volt, ez mit jelent, de aki végigállt, végigült vagy végiggyalogolt visszeresként egy nyári hőségriadós napot, szerintem pontosan tudja, miről beszélek.

Nekem erre az időszakra kialakultak a jól bejáratott segítségeim. Nyáron érvédő készítményt szoktam szedni, de a sok séta és a sok folyadék mellett esti rutinom is van. Az esti tusolást mindig hideg vízzel fejezem be – kifejezetten jólesik a lábaimnak ez a kis felfrissülés. Utána jöhet egy kis visszértorna, ami jól átmozgatja a lábamat – lábemelés, bokakörzés, pipálás-spiccelés. Zárásként pedig az ilyen nehezebb napok után nekem kifejezetten megnyugtató tud lenni a visszérkrém használata.

Már maga az is felér egy kis felüdüléssel, ahogy az ember szépen, lentről felfelé finoman belemasszírozza a lábába a krémet.

Hát még, ha valaki olyan szerencsés, hogy ezt nem saját magának kell csinálnia.

Én sokáig úgy gondoltam, hogy a visszeres „örökségemmel” ráérek majd valamikor később foglalkozni, hiszen nálam nem volt látható jele a problémáknak. De ma már tudom, hogy az, amit most teszek, ahhoz is hozzájárul, hogyan fogok tudni mozogni, aktívnak maradni akár évek múlva is.

És közben az ember rájön arra is, hogy az öngondoskodás nem valami látványos, nagy vállalás, gigászi életmódbeli átalakulásokkal. Sokszor csak apró rutinokból áll.

Egy séta. Egy kis torna este. Egy kontrollvizsgálat, amit nem halogatok – és ami fontos visszajelzés arról, hogy jó úton járok-e. Pár perc odafigyelés saját magamra. A visszérbetegség szintentartásának az egészséges étkezés is fontos része, erre is igyekszem odafigyelni, már csak azért is, mert az elhízás nagy extra terheléssel jár a lábakra és az érrendszerre nézve is. 

Amennyire a genetika engedi, talán ezek azok a dolgok azok, amelyekkel tehetek azért, hogy megőrizzem a lábaim egészségét, vagy csak javítsak a közérzetemen.

Vígh Dóri