Negatív rekord közelében a Velencei-tó vízszintje, és a nyár csak most kezdődött
Már a nyár elején a történelmi mélypont közelébe süllyedt a Velencei-tó vízszintje, így az idei év fordulópontot jelenthet a tó életében. Ha a következő hónapokban nem érkezik számottevő csapadék, őszre minden korábbi negatív rekord megdőlhet, a tó pedig több kisebb víztestre szakadhat – számol be a Válasz Online. A lap a megoldási lehetőségeket is sorra veszi. Hírszemle.
–
A Velencei-tó vízszintje 55 centi, alig magasabb, mint a 2022 szeptemberében mért, valaha rögzített legalacsonyabb érték – és a nyár csak most kezdődik. A vízügyi adatokból kiolvasható trend alapján a vízszint a nyár végére akár 30 centiméter közelébe is süllyedhet. Ez már olyan szint, amelynél a tó sekély, különálló víztestekre tagolódhat.
A problémák nem újkeletűek. Már 2021-ben is súlyos vízhiányról szóltak a figyelmeztetések, amikor két száraz év alatt a tó vízkészletének közel fele eltűnt. Akkor az agárdi vízmérce 89 centiméteres vízállást mutatott, amit már aggasztóan alacsonynak tartottak.
A Velencei-tó problémáját alapvetően két tényező határozza meg: a vízgyűjtő területen lehulló csapadék mennyisége és a párolgási veszteség. A 2020-as években a csapadék összességében elmaradt a korábbi évtizedek átlagától, a nyári hőhullámok miatt a párolgás pedig nőtt. A tó vízszintje az elmúlt években egyszer sem érte el a szabályozási szempontból kívánatos 130–170 centiméteres tartományt. Ez a Fejér Vármegyei Mérnöki Kamara elnöke, Tóth Sándor korábbi elemzése szerint arra utal, hogy a vízháztartási egyensúly tartósan felborult. 2023 ugyan csapadékosabb év volt, ez azonban nem ellensúlyozta a korábbi évek vízhiányát, 2024-től pedig ismét száraz időszak következett.
A Válasz Online cikke szerint
a Velencei-tó kiszáradási pályán van – ezt nem úgy kell elképzelni, hogy minden víz teljesen eltűnne belőle, de emberi beavatkozás nélkül a 20. század második felében kialakult üdülőtó szerepét aligha tudná betölteni.
Évek tétlensége
A helyzetet súlyosbítja, hogy az elmúlt években nem születtek olyan beruházások, amelyek érdemben javították volna a tó vízellátását. A legnagyobb projekt a 2021-ben lezárult, 14 milliárd forintos partfal-rekonstrukció volt, amely ugyan javította a part menti infrastruktúrát, de a vízhiány problémáját nem érintette. A pátkai és zámolyi tározók felújításának tervei elkészültek, az új kormány pedig jelezte, hogy megkezdi a rekonstrukciót. Azonban ezek a létesítmények elsősorban akkor hasznosak, ha van mit tárolni bennük – a jelenlegi gondot éppen a víz hiánya jelenti.
A szakemberek szerint rövid távon fontos lenne a vízgyűjtő rendszer hatékonyabb működtetése. Jelenleg például a Császár-víz egy részét egy ideiglenes, homokzsákokból kialakított műtárgy tereli a tó felé, amely évek óta szivárog, így értékes víz vész kárba. Bár a vízügy tervezi egy állandó műtárgy megépítését, ez egyelőre nem valósult meg.
A lap megjegyzi, hogy mindeközben az előző kormány talált pénzt egy több mint 50 milliárd forintos kajak-kenu akadémiára a tó partján – egy építészetileg látványos, de a vízhiányon semmit nem javító beruházásra. A cikk szerint a tópart beépítése is folytatódott volna további projektekkel, a helyi civilek tiltakozása ellenére.
Az is fontos szempont, hogy míg a Balatonnak van dedikált kutatóintézete, a tihanyi Limnológiai Kutatóintézet, a Velencei-tó esetében hasonló tudományos háttér nem létezik:
nem készült klímaforgatókönyv, és nincs olyan jövőkép, amely alapján prioritási sorrendet lehetne felállítani a beavatkozások között.
Az utolsó komolyabb elemzés a cikk szerint az Áder János vezette Kék Bolygó Alapítvány 2021-es tanulmánya volt, amely nem alapkutatásokra, hanem a meglévő adatok összegzésére épült.
Van megoldás, de nem olcsó
Az új kormány nevében Gajdos László élő környezetért felelős miniszter tótörvényt, fenntartható vízpótlást és a part menti környezet teljes körű rendezését ígérte, miután leült tárgyalni a helyi polgármesterekkel, vízügyi szakemberekkel és a korábban a kormányzati egyeztetésekből kimaradó civil szervezetekkel. A tározók felújítása a kormányszóvivő bejelentése szerint hamarosan megkezdődik.
A lap a megoldási lehetőségeket is sorra veszi. A 2000-es évek elején, illetve azt megelőzően a 90-es évek elején is előfordult, hogy a helyzetet annyira súlyosnak ítélték, hogy a kincsesbányai karsztvízbázisból juttattak többletvizet a tóba, de a jelenlegi párolgási veszteség mellett ez nem jelent tartós megoldást, közben az ivóvízbázist terhelné.
A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság megbízásából készült, 2025 augusztusi megvalósíthatósági tanulmány szerint ígéretesebb a tisztított szennyvíz bevezetése: a gárdonyi és csákvári telepek vizével évi 8,7 cm vízszint-emelkedés lenne elérhető, négy év alatt összesen akár 43 cm – a becslések szerint mintegy kétmilliárd forintos beruházással.A legnagyobb volumenű, ugyanakkor legköltségesebb elképzelés a dunai vízpótlás. Ennek előzetes vizsgálata már megtörtént, de egyelőre csak vázlatos tervek léteznek. A Duna vizének a Velencei-tóba juttatása 150–255 milliárd forintos beruházást igényelne. A cikk szerint jelenleg ez az egyetlen olyan elképzelés, amely nagy mennyiségű és hosszú távon kiszámítható vízutánpótlást tehetne lehetővé.
A kiemelt kép illusztráció, Forrás: Wikipedia/ Christo1611 (CC BY-SA 4.0)
Glow
Glow