„Pár verés még nem öl meg” – Visszaküldte bántalmazó férjéhez a nőt a tálib bíró

–

Az észak-afganisztáni Farzanát – akinek nevét cikkében megváltoztatta a Guardian – elmondása szerint férje gyakran bántalmazta és rendszeresen megalázta. A nő hosszú ideig tűrte az erőszakot a gyerekeik miatt, ám egy este úgy érezte, már nem bírja tovább.

Elmondása szerint súlyosan megbetegedett, és nem volt ereje vacsorát főzni. Amikor a férje hazaért a munkából, számon kérte rajta a házimunkát.

„Mondtam neki, hogy beteg vagyok, de egy mobiltelefon töltőjének kábelével kezdett ütni”

– emlékezett vissza Farzana. A hátán és a karján napokig látszottak a nyomok, de nem jutott eszébe lefényképezni a sérüléseit, amelyek később bizonyítékként szolgálhattak volna a bíróságon.

A nőverést sokszor nem tartják elégséges válóoknak

Ezután döntötte el, hogy kezdeményezi a válást, az afganisztáni tálib vezetés alatt azonban ez nem egyszerű. Míg a férj viszonylag könnyen felbonthatja a házasságot, a nők csak meghatározott okokra – például súlyos bántalmazásra, a férj eltűnésére vagy a család eltartásának elmulasztására – hivatkozva kérhetik a válást. És ennek alapját bizonyítaniuk is kell a bíróság előtt. Farzana esetében a bíró nem tartotta elégséges válóoknak a családon belüli erőszakot, gúnyos megjegyzést is tett a kérelmezőre. 

„Válni akar, csak ezért? Nincs más oka?”

– idézte fel Farzana. Amikor részletesen beszámolt arról, férje hogyan bántalmazta, a bíró bizonyítékokat kért tőle. Mivel nem tudott felmutatni fényképeket vagy orvosi dokumentumokat, a nő szerint a bíró azzal vádolta, hogy megunta öregedő férjét, és most ürügyet keres arra, hogy elhagyhassa és újraházasodhasson. A nő szerint a bíró végül azt mondta neki:

„Magának jó férje van, menjen vissza, éljen vele. Egy kis harag és pár verés még nem öl meg. Az iszlám megengedi, hogy a férj megüsse a feleségét, ha az nem engedelmeskedik neki, hogy ezzel fegyelmezze. Menjen, és még egyszer ne jöjjön vissza ilyenek miatt válást kérni.”

Nőjogi szervezetek szerint az ilyen esetek ma már mindennaposak Afganisztánban. Shaharzad Akbar, a Rawadari emberi jogi szervezet vezetője úgy fogalmazott: a nőknek gyakorlatilag két választásuk maradt. „Vagy együtt élnek a családon belüli erőszakkal, vagy igazságot próbálnak keresni a tálib bíróságokon, ahol gyakran kioktatják őket, majd visszaküldik ugyanabba a bántalmazó környezetbe – de akár meg is büntetik őket a férjük iránti engedetlenségért” – fogalmazott. 

Nemi apartheid

A tavaly a bíróságoknak átadott, idén januárban nyilvánosságra hozott új büntető törvénykönyv – amely egyebek mellett a rabszolgaságot is visszahozta – azonban még tovább ment. A szabályok kimondják: a férj megütheti a feleségét, amíg nem okoznak látható sérülést, nyílt sebet vagy nem törik csont. Ha a férj mégis túllépi ezt a határt, legfeljebb 15 napos börtönbüntetésre számíthat.

Az ENSZ-ben is egyre élesebb kritikák hangzanak el. Malala Yousafzai Nobel-békedíjas aktivista a héten arról beszélt, hogy az afganisztáni rendszer nem kulturális vagy vallási sajátosság. „Ez a szegregáció és az uralom rendszere. A rezsimet a valódi nevén kell neveznünk: nemi apartheid” – fogalmazott.

Farzana végül kénytelen volt visszatérni férjéhez. A nő szerint a bírósági döntés óta a férfi még erőszakosabb lett.

„Azt mondja: vagy eltűröd, vagy meghalsz”

– idézi férjét, aki azt sem engedi neki, hogy meglátogassa a szüleit. A bíró pedig azt is közölte vele, hogy nincs joga tiltakozni, ha a férje második feleséget vesz.

Az ENSZ afganisztáni nőügyi képviselője, Susan Ferguson arra figyelmeztetett: ha a világ hagyja, hogy az afgán nőket pusztán nemük alapján elhallgattassák és megbüntessék, azzal veszélyes precedenst teremt: „Azt az üzenetet küldjük, hogy a nők és lányok jogai bárhol a világon könnyen feláldozhatók.”

Nagy Andi