Mérgező vegyületek a Dunában, trükközött mérések, robbanások: folytatódik az akkumulátorgyártási botrány

–

A Telex február elején megjelent, a gödi akkumulátorgyárról szóló cikke óta újra egyre nagyobb figyelem övezi a hazai akkumulátorgyártást, valamint annak környezeti és munkavédelmi kockázatait. Most a 444 birtokába került az üzem egyik korábbi középvezetőjének feljegyzése, amely súlyos állításokat tartalmaz a 2017 és 2023 közötti működésről. A feljegyzés hitelességét a portál szerint két, egymástól független forrás is megerősítette. 

A dokumentum robbanásról, mérgezésekről, szennyezésekről és manipulált mérésekről szól.

A gödi üzemben 2016-ban kezdődött meg az akkumulátorgyár felépítése, az 1-1 kódjelű katódgyártó sort pedig 2017 tavaszán helyezték üzembe. A dokumentum szerint kevesebb mint egy évvel később, 2017 második felében vagy 2018 első felében robbanás történt, amikor az NMP (N-metil-2-pirrolidon) oldószer kritikus koncentrációja egy azonosítatlan eredetű szikra hatására belobbant. Az eset során – a beszámoló szerint – „csodával határos módon” senki nem sérült meg, a tűzben azonban két szinten is beszakadt a mennyezet. Magyar Péter, a Tisza elnöke február 17-én tett közzé egy videót, amelyen a 444 szerint ez a robbanás látható. 

Mi az NMP?

Az NMP-t az ipar oldószerként használja, ugyanakkor magzatkárosító, szem- és légúti irritációt okozó anyag, amelynek alkalmazását uniós rendelet szigorította. A feljegyzés szerint a robbanást megelőző napokban többször is riasztott az NMP-koncentrációt figyelő szenzor, ám a termelés folyamatossága érdekében a riasztási határértéket megemelték. Így a rendszer a kritikus napon nem állította le a folyamatot. Egy volt dolgozó megerősítette: tudtak a problémáról, és magyar vezető ilyen döntést nem hozhatott.

A dokumentum szerint a robbanás után sem állt helyre maradéktalanul a rendszer, és az NMP még évekig szivárgott a gép környékén. Emellett rendszeresen kerülhetett az anyag a csatornahálózatba is: egyrészt a katódszűrők tisztításakor, másrészt dolgozói hibák miatt akár több száz literes mennyiségben. Bár a belső vízminták kimutatták az NMP jelenlétét, a szennyvizet a feljegyzés szerint „normál folyamat szerint” továbbengedték a telepre.

A szennyezések ügye nem új: a Greenpeace 2024-ben egy csőtörésnél kiömlő szennyvízből 200 mikrogramm/literes NMP-koncentrációt mért. Az akkreditált határérték ennek többszöröse, 1000 µg/l, de a természetvédő szervezet szerint ez túl magas. 

A dokumentum azt is állítja, hogy

a gyár bizonyos méréseknél „trükközött”: például az NMP-kibocsátás ellenőrzésekor bevonat nélküli fóliát égettek a kemencében, így a mérési eredmény kedvezőbb lett.

Felmerült az is, hogy a zajmérés-ellenőrzések időpontjáról előzetesen tudhattak a gyárban. A Pest Vármegyei Kormányhivatal ezt tagadta, közölve, hogy a zajmérések időpontjáról az üzemeltető nem kap előzetes tájékoztatást, és 2025-ben 12 akkreditált zajszintmérés történt határérték-túllépés nélkül.

A feljegyzés más területeken is súlyos hiányosságokat állít. A katódgyártás során használt nikkel-, kobalt- és mangántartalmú por a dokumentum szerint többször a határérték sokszorosát érte el a levegőben. A csövek nem voltak ellenállók a keményfémekkel szemben, így szivárgások alakultak ki, a por pedig – állítólag – a tetőre is kijutott. A cég korábban grafitporról beszélt, ezt azonban a portál forrása vitatta. A porleválasztó rendszer ugyanis szerint nem volt alkalmas a nikkel kiszűrésére, erről egy külsős mérnöki iroda is készített szakvéleményt.

Munkabiztonsági kérdések

A legsúlyosabb állítások a munkabiztonságot érintik.

A feljegyzés szerint 2018-ban nitrogén védőgáz-mérgezés történt, amikor egy kisebb helyiségben dolgozó munkavállalók fejfájásra panaszkodtak. A dokumentum szerint később többen rosszul lettek, mentőt hívtak hozzájuk, és kórházba kerültek. A feljegyzés még a cégen belül is hírzárlatról ír.

A 444 egyik forrása erről az esetről nem hallott, a vállalat nem reagált az állításokra.

A dokumentum kitér egy halálos balesetre is. 2021 novemberében egy dolgozó életét vesztette, amikor egy gép összezúzta a fejét. Hivatalosan dolgozói hiba okozta a tragédiát. A feljegyzés szerint ezért a vezetést hibáztatták, a 444 forrása szerint akkora volt a termelési nyomás a koreai és magyar felettesek részéről, hogy volt egy olyan hangulata az egésznek, hogy mindegy, hogy hogyan, csak működjön a gép. A dokumentum arra is kitér, hogy a rendőrségi helyszínelés után órákkal már a gép javítására utasították a karbantartókat. Felmerült az is, hogy a gyártósor szoftverét később módosították, erről azonban nincs hivatalos megerősítés.

Szennyezés Sóskúton

Miközben a gödi üzem működésével kapcsolatban az NMP-kezelés és -kibocsátás körüli hiányosságok merültek fel, egy másik akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó beruházásnál is súlyos környezeti problémák derültek ki.

A Pest Vármegyei Kormányhivatal nemrég felfüggesztette a Sóskúton működő Dongwha Electrolyte Hungary Kft. veszélyesanyag-kezelési tevékenységét – közölte a település vezetése kedd délután a Facebook-oldalán. A dél-koreai céget kötelezték a beépített vízalapú oltóberendezés megfelelő működésének megoldására, és arra, hogy a telephelyen jelen lévő veszélyes anyagok mennyiségét határtértéken belül tartsák. A 24.hu szerint a sóskúti oldószer-újrahasznosító területén már a próbaüzem előtt súlyos talajvízszennyezés történt. 

Egy 2023. október 20-án végzett mérés az egyik monitoringkútban 2510 mg/l koncentrációban mutatta ki az N-metil-2-pirrolidont. Ez nagyságrendekkel haladja meg a nemzetközi biztonsági adatlapokban tolerálhatónak jelzett értékeket: a korábbi adatok szerint 5 mg/l volt az irányadó küszöb, a 2025-ös frissítés szerint pedig már 0,25 mg/l.

A lap szerint a vízügyi hatóság hónapokkal korábban tudhatott a kiugró értékről, mégsem rendelt el azonnali tényfeltáró vizsgálatot vagy kármentesítést.

A gyár megbízásából a monitoringkutak létesítését és a méréseket az Eurofins Analytical Services Hungary Kft. végezte, a dokumentáció pedig csak késve jutott el a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatósághoz mint vízügyi hatósághoz.

Bár a 2024. májusi mérésben az NMP koncentrációja már 1 mg/l alá csökkent, más komponensek – köztük ammónium, arzén és nikkel – továbbra is meghaladták a rendeletben rögzített szennyezettségi határértékeket.

Mérgező örökvegyületek a Dunában

A Telex szerint a problémák nem állnak meg a gyárkapuknál: egy friss, magyar kutatás újabb aggasztó eredményeket mutat. 

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársai 2024-ben indított vizsgálataikban úgynevezett PFAS-vegyületeket, azaz „örök vegyi anyagokat” találtak a Duna vizében és üledékében, különösen a nagyobb ipari létesítmények – akkumulátorgyár, papírgyár, olajfinomító – közelében.

A 2024 júliusa és 2025 januárja között vett 96 minta alapján a legmagasabb koncentrációkat közvetlenül az ipari kibocsátások közelében mérték. A szennyezettség a folyásiránnyal lefelé haladva 30–40 százalékkal csökkent, ami erős ipari forrásmintázatra utal. Különösen magas üledékkoncentrációt találtak a komáromi akkugyár térségében, és a dunaföldvári papírgyár környékén is. Az üledékben helyenként százszor nagyobb volt a PFAS-terhelés, mint magában a vízben, és árvizek idején ezek az anyagok újra a vízbe kerülhetnek.

Az ivóvízbe is bejuthatott

A PFAS-vegyületek olyan mesterséges vegyi anyagok, amelyek nagyon stabilak, ezért hosszú időn át megmaradnak a környezetben. Ezeket az iparban például víz- és olajtaszító bevonatokhoz, növényvédőszerekhez, gyógyszerekhez, valamint az akkumulátorgyártásban használják, hogy javítsák a termékek tartósságát és működését.

De épp a rendkívüli tartósságuk okoz problémát. Mivel nem bomlanak le,

az örök vegyi anyagok a táplálékláncban felhalmozódhatnak, és ivóvízen, halakon keresztül az emberi szervezetbe is bekerülhetnek.

Ez különösen annak fényében fontos, hogy az új uniós ivóvíz-irányelv 0,5 mikrogramm/literben határozza meg a PFAS-ok összkoncentrációjának határértékét. Mivel több Duna menti település – köztük Budapest – ivóvízellátása parti szűrésű kutakon alapul, kulcskérdés, hogy ezek a rendszerek mennyire képesek kiszűrni a rövid szénláncú PFAS-vegyületeket.

A kutatók szerint a víztisztítási technológiák fejlesztése és a kibocsátások átláthatóbb hatósági ellenőrzése legalább akkora figyelmet érdemelne, mint maga az ipari beruházási hullám.

Fontos megjegyezni, hogy a kutatás nem tudta konkrétan visszavezetni a szennyezést gyárakhoz, már csak azért sem, mert az alkalmazott adalékanyagok összetétele gyakran üzleti titok. Valamint az alkalmazott mérési technika – amelynek módszertani kérdéseiről részletesen ír a Telex – nem az egyes vegyületek azonosítására és számszerűsítésére szolgál, hanem az úgynevezett adszorbeálható szerves fluor (AOF) összkoncentrációját figyelték, ami gyors képet ad a PFAS-terhelésről.

„Óriási a számuk, de gőzünk sincs egyelőre, hogy pontosan mennyi PFAS-komponens van detektálható mennyiségben nálunk a Dunában, hiszen hosszú élettartamuk miatt a németországi, osztrák, szlovák területekről, továbbá az ottani mellékfolyókon keresztül, számos szennyező folyamatos transzportjával kell számolnunk” 

– mondta Záray Gyula professzor emeritus, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója, és a kutatás egyik szerzője.

Nagy Andi