Érdemes 5 évesen iskolát kezdeni a gyereknek?

–

Iskolaérett egy ötéves gyerek?

Nehéz kérdés ez, mert ez az iskolarendszertől is nagyban függ. A legtöbb ötéves valószínűleg a magyar iskolarendszer elvárásai szerint nem érett még, de közben a magyar rendszerben valóban elég éles az átmenet az iskola és óvoda között, ami sok gyereknek meglehetősen nehéz. A brit iskolarendszerben viszont az ötéves gyerekeknek nem kell szinte mozdulatlanul végigülnie 45 perces órákat, hanem sokkal inkább interaktív és játékos foglalkozásokkal találkoznak az első két, átmeneti évben. Éppen ezért csökken az iskolakezdéssel járó stressz, mert mire a brit rendszer szerint tanuló gyerekek annyi idősek lesznek, mint a magyar elsősök, napról napra, évek alatt sajátítják el azokat a készségeket, amiket a társaiknak egyik pillanatról a másikra kell(ene). Ráadásul a brit rendszerben nem annyira jellemző a házi feladat, ami sok család számára küzdelmes délutánokat okoz nálunk – az óvodai hétköznapokban megszokott otthoni játék helyett. 

„A brit rendszerben úgy véljük, hogy az iskolai készségeket a legjobb helyen az iskolában lehet elsajátítani!”

– mondja Marie Moreton, a Britannica International School általános iskolai igazgatója. „Különösen a nemzetközi oktatásban, ahol különböző háttérrel rendelkező és más nyelvi szinten álló diákokat fogadunk, hiszünk a személyre szabottabb megközelítésben, amelynek keretében a gyerekekkel együtt haladunk a klasszikus iskolaérettség felé. Nem probléma, ha például a kisgyerekek nem tudnak hosszú ideig egy helyben ülni vagy koncentrálni, az óráinkat a jelenlegi felkészültségi szintjükhöz igazítjuk, és segítünk nekik a szükséges készségek elsajátításában. Ez azt jelenti, hogy nekünk, pedagógusoknak kreatívnak és alkalmazkodóképesnek kell lennünk, de a gyerekek megfelelő támogatás és bátorítás mellett gyors ütemben fejlődnek.”

A brit iskolarendszerben az általános iskola 5 éves kortól 11 éves korig tart, míg a magyar rendszer szerint 7 és 14 éves korig járnak oda a gyerekek.

Készségfejlesztés vs. lexikális tudás

A brit rendszerben jellemző a projektalapú tanulás és a tantárgyak integrált megjelenése, míg a magyar oktatásban köztudottan a lexikális tudáson van a fókusz. Míg a brit oktatásban azt igyekeznek megtanítani a gyerekeknek, hogyan gondolkozzanak, amikor szembesülnek egy ismeretlen problémával, addig a magyar oktatásban igyekeznek minden lehetséges kérdés kapcsán a kész tudást adni a gyerekek kezébe.

„A 21. században olyan szakmákra és karrierekre készíthetjük fel a gyermekeinket, amelyek jelenleg még nem is léteznek. Nehéz megjósolni, hogy milyen konkrét ismeretekre és készségekre lesz szükségük. Az olyan szakmák, mint az alkalmazásfejlesztő, a pilatesoktató és a kiberbiztonsági szakember, három évtizeddel ezelőtt még nem is léteztek. Természetesen elengedhetetlen, hogy a gyerekek rendelkezzenek alapvető ismeretekkel, mint például az írás-olvasás, a számolás, valamint a világukról és a benne élő kultúrákról való alaptudás, és sok más készség is fontos lesz a felnőtt életükben a tárgyi tudáson túl. Az olyan »soft skill«-ek, mint a rugalmasság, a kitartás, a kritikus gondolkodás, a kíváncsiság, a kreativitás és a problémamegoldás sok szakmában fontosak már most és ez valószínűleg így marad a jövőben is.

Mindannyian a legjobbat akarjuk gyermekeinknek, és nincs semmi baj azzal, ha már korai életkorban fejlesztjük a tehetségüket és az érdeklődésüket, feltéve, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy jövőbeli sikerük kulcsai valószínűleg azok a »soft skill« készségek lesznek, amelyek felkészítik őket minden lehetőségre.”

– foglalja össze a brit rendszer előnyeit Marie Moreton. Ez iránymutatás lehet azoknak a szülőknek is (én magam is érintett vagyok ebben), akik könnyen elcsábulnak az elérhető számtalan különóra és extra lehetőség kapcsán, és szívesen íratják be a gyereküket a jövője érdekében mindenre is. Nem biztos, hogy baj a sokféle program, csak érdemes a készségfejlesztést a fókuszba helyezni. Azt pedig már a szülői gyakorlatom mondatja, hogy az is kiemelten fontos, hogy a gyerek élvezze a különórát.

De mi a helyzet a „papíros”, SNI-s, BTN-es gyerekekkel?

A brit iskolarendszerben fontos a tisztelet, de tanár és diák között kevésbé formális a viszony – ez is hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekek érzelmi biztonságban érezzék magukat.

Ez azoknál a gyerekeknél is könnyít a felmerülő nehéz helyzeten, akik tanulási- vagy beilleszkedési nehézségekkel, esetleg magatartásproblémákkal küzdenek. Ráadásul a brit rendszerben jellemzőbb a tanár és szülő közötti informális kommunikáció is, inkább egyfajta partneri viszony – ami szintén előnyös, ha problémák merülnek fel.  

„A speciális oktatási igényű gyermekek ugyanúgy képesek teljesíteni és fejlődni, mint minden más gyermek, de egyéni megközelítésre, extra támogatásra és segítségre van szükségük. Ez azt jelenti, hogy tanárainknak alaposan át kell gondolniuk, milyen segédeszközök, források és kommunikáció segíti elő legjobban a haladásukat. Az SNI-s tanulók számára történő különleges megoldások kitalálása nemcsak tanáraink szakértelmét fejleszti, hanem tapasztalatunk szerint a speciális oktatási igényű gyermekek számára kidolgozott stratégiák valójában minden gyermek számára előnyösek. A Britannicában az inkluzív és integrációs politika érvényesül, és tapasztalataink szerint ez elősegíti az empátiát és a sokszínűséget az egész közösségben. Mindannyian különbözőek vagyunk, különböző erősségeink és fejlesztendő területeink vannak, tehát egy egyértelmű kommunikációs stratégia, amely megerősíti, hogy minden gyerek szükséglete egyéni és ez jól van így, előnyös az egész közösség számára.” – mondja Moreton.

Azt hiszem, a címben felvetett kérdésre az a válasz, hogy ha az iskolarendszer képes alkalmazkodni egy 5 éves gyerek igényeihez, akkor nem származik kár abból, hogy korábban kezd egy strukturáltabb intézményben.

Természetesen nem lehet kimondani (és nem is kell), hogy a magyar oktatási rendszer kevésbé jó a gyerekeknek, de az biztos, hogy a fejlődés iránya a gyerekek jövője érdekében is a soft skillek fejlesztése és az egyéni szükségletek figyelembe vétele kell, hogy legyen. Valószínűleg a mai szülők nagyobb része szerzett gyerekkori traumákat az oktatási rendszerben, és igyekszik a gyerekeit megóvni ettől – de ehhez a rendszernek is változnia kell.

Tóth Flóra