Későbbi iskolakezdés helyett inkább feküdjenek le korábban a gyerekek! – A neurológus tanácsai

–

Az alvás mennyisége és mélysége sokáig főszerepet kap a családok mindennapjaiban, hiszen egy csecsemő életében sok minden ezen áll vagy bukik. Sőt, még egy kisebb óvodást is a dackorszak legsötétebb bugyraiba űzhet, ha kimarad a délutáni szieszta. Később kevésbé lesz központi kérdés az alvás – ha a mennyiségére nagyjából figyelünk – de egyáltalán nem válik lényegtelenné a fejlődést, a mentális egészséget vagy a szellemi teljesítményt tekintve.

A modern technika számos könnyítést hoz az életünkbe, azonban a szervezet természetes bioritmusa szerint való működését teljesen felborítja. Az ember ma már nem sötétedéskor kezd elcsendesedni, elhagyni a felesleges ingereket és a nyugalmi állapotot megtalálva lefeküdni. Sokszor aktivizáló tevékenységek zajlanak a lefekvés időszakában, ami a felnőttek számára sem egészséges, de a gyerekek mentális és fizikai állapotával kapcsolatban még több problémához vezethet.

Akad néhány fontosabb lépés a későbbi kezdésnél

Egy 2017-ben publikált brit kutatás eredményei alapján, ha a középiskolai oktatás 10 órakor kezdődik, a kamaszok egyértelműen jobban teljesítenek.

A túl korai, nyolcórás kezdésről szóló vita nem újkeletű – miközben itthon is akadnak alternatív iskolák, ahol a fél 9–9 órás kezdés a természetes –, de a későbbi első óra mind logisztikai, mind orvosi szempontból felvet néhány kérdést. Még akkor is, ha a fiziológiai szükségleteket tekintve lehet alapja.

„A valódi nagy probléma már kisiskoláskorban megjelenik és az elmúlt években egyre súlyosbodik: mégpedig, hogy a gyerekek túl későn fekszenek le aludni. A 10 óra a legkésőbbi időpont, amikor egy kisiskolásnak már aludnia kell, de az ideális valójában a 9 óra” – kezdi dr. Bodó Tímea, gyermekgyógyász, a Bethesda Gyermekkórház neurológusa. Hozzáteszi: sok szülő hivatkozik arra, hogy a gyereke még nem álmos, ezért nem tud mit tenni. „Egy gyerek nem feltétlenül dől ki magától, ha már aludna. Pláne, ha folyton ingereket kap, tevékenységben vehet részt, nincs elcsendesedés körülötte. Inkább forgolódjon többet, és egy ideig tartson tovább az elalvás folyamata, minthogy 11-kor vagy éjfélkor kerüljön ágyba” – hívja fel a figyelmet a szakember. 

A neurológus szerint, ha valaki úgy érkezik meg a kamaszkorba, hogy évek óta alvási problémái vannak, keveset pihen, későn vagy nagyon nehezen alszik el, már komoly feladat visszaterelni a normál állapotba. Bár ismerjük a különbséget a „pacsirta” és az „éjjeli bagoly” típusok között, erre gyerekkorban még felesleges hivatkozni. „Valóban érvényesül ennek egy genetikai oldala, de erősen meghatározza a minta is, amit a családban látunk. Az mindenesetre biztos: ha egy gyerek reggel korán felkel, egész nap tanul, sportra, különórára megy, játszik, akkor este fél 9-re meglehetősen elfárad” – foglalja össze a doktornő.

Estébe nyúlna a sok különóra a későbbi kezdés esetén

Indokolhatjuk tehát a reggel 9-10 órai kezdés szükségességét a cirkadián ritmus változásaival vagy az alvásigény növekedésével: de talán akkor lenne érdemes hasonló kérdéseken vitatkozni, ha előtte alapvetően jól használtatnánk ki a gyerekekkel az alvásra szánható időt. Ha úgy panaszkodunk, hogy közben alsó- és felsőtagozatos gyerekek késő este ébren vannak, tévéznek és telefonoznak, akkor kevésbé tűnhet hitelesnek a probléma. „Rengeteg felnőtt követi okosórán a saját alvási fázisait. Érdemes lenne kamaszgyerekeket is megnézni ebből a szempontból: biztos vagyok benne, hogy mást mutatna az alvásuk ritmusa, mint ami az életkoruk alapján elvárható, vagy amit néhány évtizeddel ezelőtt láttunk volna.

Bár az alvászavarok egy része organikus, eredhet genetikai hajlamból, az esetek nagy része jelenleg a képernyővel túlterhelt idegrendszerrel és a késői fekvéssel függ össze” – figyelmeztet a doktornő.

A 9-10 órás iskolakezdés persze több kérdést felvet: például nem igazodna a szülők munkaidejéhez, ráadásul a sok-sok órát iskolában töltő, majd különórára, edzésre járó kamaszok így még később végeznének. Ez pedig szintén csúsztatna az elalvás idején is, ami hosszú távon nem járna előnyökkel. „Az alvási problémákat az is nehezíti, hogy egyre korábban kezdődik a kamaszkor. Nemcsak a viselkedés és a külső jegyek változásában érhető ez tetten, hanem akár a káros szenvedélyek is korábban alakulhatnak ki: ezek pedig mind hatnak a test biológiai órájára, az egészségre és ezzel együtt az alvásminőségre is” – fejti ki dr. Bodó Tímea.

A kamaszoknál megfigyelhető nagyobb alvásigény egyébként a nagy frontális lebeny érésével függ össze: utóbbi egy olyan mértékű fejlődésbeli ugrást eredményez, ami ismerős lehet a csecsemőkorból, amikor a baba alvása, étkezése, viselkedése egyik napról a másikra átalakul, mert nagy változást kell feldolgoznia az idegrendszerének.

A kérdés csak az: mit ért pihenés alatt a tinédzser és mit várna el nyugalmi állapotként az idegrendszere?

A túl sok alvás sem jó

Sok szülői anekdota alapját képezi a nyári szünetben vagy hétvégén délig alvó kamaszgyerek. Miközben fontos, hogy a család megértéssel fogadja a megnövekedett alvásigényt, az alvásszakértők egyetértenek abban: érdemes tartani a mértéket ebben is. Egy 2025-ben publikált kutatásból kiderült: maximum két órányi extra alvás a hétvégén enyhíti a szorongást és javít a közérzeten. Az ennél több alvás azonban ronthat a cirkadián ritmuson és ördögi kört indíthat el a hajnali fekvéssel, majd az újabb délig tartó alvással.

„Érdemes hétvégén is 8-9 körül felkelni, hogy elinduljon a nap, nyugodtan reggelizni tudjon az ember. Aztán le lehet dőlni délután, ha szükséges még a pihenés. Nem véletlen, hogy a felnőtteknek is maximum húsz-negyven perc délutáni sziesztát javasolnak, mivel ezután már a mélyalvási fázisba jutunk, ami csak felborítja a természetes bioritmusunkat” – fejti ki a doktornő.

A másik fontos kérdés, ami már korábban felmerült: kinek mit jelent a pihenés fogalma. A telefonnyomkodás nem tartozik ide, mert terheli az idegrendszert. Ellenben sokszor egy-egy ház körüli teendő, monotonabb, rutinszerű mozgás – teregetés, mosogatás, kerti munka – segít elmélyülni egyetlen feladatban, ami az idegrendszernek valódi felszabadulás. „Mivel szinte minden automatizálva van az otthonokban, sokszor a gyerekek, kamaszok nem kapnak olyan feladatokat, amelyek rutinszerűek, de nem engednek nekik párhuzamosan mást csinálni, ezért az agyuknak valójában tökéletes kikapcsolódást jelentenének” – hívja fel a figyelmet a neurológus.

Újra meg kell tanulnunk a jó alvásra való képességet

A mindennapi mozdulatsorok mellett pedig a valódi mozgás is elképesztően hiányzik a gyerekek életéből is. Ma már elmondható: legfeljebb az mozog eleget egy nap, aki tudatosan és rendszeresen sportol, és a többség egyáltalán nem tölt megfelelő mennyiségű időt szabad levegőn. Pedig utóbbi két tényező a jó alvás elengedhetetlen feltétele.

A friss szülők azonnal megtanulják az esti rituálék, az elcsendesedés, a fokozatosan csökkenő fény, vagy épp a szabad levegőn töltött idő szükségességét a baba alvása kapcsán. Magukkal vagy a nagyobb gyerekekkel azonban nem hozzák összefüggésbe ezeket a feltételeket: pedig a lényeg nem változik.

A kórházakban, szakrendeléseken megjelenő egyre több alvászavaros gyerek és kamasz azonban bizonyítja: az alvással kapcsolatos tudásunk is olyan dologgá válik, amelyet vissza kell hoznunk a múltból. Nem véletlen a szakértők javaslata: bármikor is mennénk ki először aznap a házból, reggel felébredve mindenképp lépjünk ki (vagy nézzünk ki) a természetes fényre, hogy segítsük a szervezetnek optimalizálni a cirkadián ritmust. Este pedig kékfénytől mentesen zárjuk az utolsó pár órát, mert a felborult biológiai óránk és éjszakai hormonműködésünk előbb-utóbb komoly egészségügyi problémákhoz vezet.

„A kamaszkori alváshiány tíz év múlva is tetőzhet akár mentális betegség, személyiségtorzulás, személyiségzavar, vagy épp kóros elhízás formájában.

Ha javasolnom kellene valamit, nem feltétlenül a későbbi iskolakezdést szorgalmaznám. Persze a gyerekek kaphatnának könnyebb napokat (például a pénteki órarend lehetne következetesen lazább mindenkinek), vagy egy-egy későbbi első órát is. A legfőbb tanácsom mégis az lenne, hogy a mai kamaszok tanuljanak meg pihenni: ehhez pedig érdemes lenne autogén tréningeket iktatni az órarendbe. A legfőbb gond ugyanis nem a koránkelés, hanem a pihenésre való képesség és idő hiánya, ami sokkal inkább összefüggésbe hozható a késői fekvéssel, mint a korai keléssel” – foglalja össze a neurológus.

Széles-Horváth Anna