Az óceán mentheti meg az emberiséget – de előbb nekünk kell megmenteni az óceánt

–

Több mint harminc éve jelölte ki az ENSZ június 8-át az óceánok világnapjává, hogy felhívja a figyelmet a tengeri élővilág és az óceánok fontosságára, valamint a tengeri környezetvédelem jelentőségére. Sok minden történt az 1992-es Rio de Janeiro-i csúcstalálkozó óta a klímahelyzetet tekintve, és sajnos számos akkor megfogalmazott cél mára elavulttá vált, hiszen átléptük az ott lefektetett határokat. Az első globális, éghajlatváltozást kezelő egyezmény aláírásának idején fontos cél volt például a szén-dioxid mértékének stabilizálása, majd csökkentése. Ehhez képest az elmúlt 30 évben hatvan százalékkal nőtt a CO2-kibocsátás. De ez csak egy szám a sokból.

A szerelmesek napja, vagy a nőnap kapcsán sokszor halljuk: nem elég egy évben csak egyetlen napot szentelni az odafigyelésnek. Ugyanezt elmondhatnánk az óceánokról is, amelyek sokkal több terhet viselnek miattunk, sőt sokszor helyettünk is, mint hinnénk. „Az éghajlat alakulása nagyban függ az óceánoktól: elsősorban eddig eltárolták az általunk kibocsátott üvegházgázok miatt csapdába ejtett naphő nagy részét. Másrészt a hasonló szennyezésünk legalább egynegyedét is ők nyelik el. Ezenkívül a déli óceánokban élő fitoplankton mennyisége befolyásolja a klímát, az áramlási rendszerek működése pedig alapjaiban határozza meg a hőmérséklet változását az egész világon” – mondja Ürge-Vorsatz Diána, klímakutató.

Mik a legnagyobb problémák az óceánokkal kapcsolatban?

Ha az óceánokkal kapcsolatos legsúlyosabb problémákról beszélünk, sajnos több tételes listán haladhatunk végig. „Az egyik legfőbb baj a tengeri biodiverzitás lecsökkenése, ami az ember nagymértékű pusztításának következménye, a túlhalászaté, a szennyezésé.

Nagyon nehéz kézzelfoghatóvá tenni a bajt, mivel az ember nem az óceánokban él, de például a 2050-re a korallszirteken valószínűleg megszűnő élővilág félmilliárd embertársunk megélhetését lehetetleníti el. Az össztengeri élővilághoz pedig hárommilliárd ember megélhetése kapcsolódik” – hívja fel a figyelmet a szakember.

A klímaváltozással kapcsolatos átalakulások az óceánok áramlási rendszerébe is erősen beleszólnak. „Ha ennek nem szabunk gátat, Európa észak-nyugati, nyugati részén jóval hidegebbé válhat az éghajlat belátható időn belül. Ez pedig térdre kényszerítheti az európai gazdaságot” – mondja a klímakutató. A Golf-áramlatként közismert atlanti bukóáramlás rendszere jelentősen lelassult az elmúlt évtizedekben: húsz százalékos csökkenést mérnek. Ráadásul az északi jégsapka is nagyon erősen olvad szintén az éghajlatváltozás eredményeként. „A jég fehér, visszaveri a napsugarakat. Ha a helyét egy sötétebb színű felület, az óceán veszi át, akkor az elnyeli majd a napsugárzást. Régen az áramlási rendszerek bezárták a sarki hideget: úgy kell elképzelni, mintha egy sapka lett volna a Föld északi sarkán egy prémmel. A prém azonban már tágul, hullámos lesz, néha eltűnik, és a sarki hideg így egyre többször le tud csúszni a kontinensek fölé. Ezzel instabil, szélsőséges időjárást okoz, valamint lassabban haladnak a frontok” – foglalja össze a kutató. 

Ürge-Vorsatz Diána hangsúlyozza, egy további égető probléma az óceánok szennyezettsége: lassan ugyanis több műanyag úszik a vízben, mint amennyi hal – legalábbis, ha a tömegüket hasonlítjuk össze, biztosan. „Egyre nagyobb mennyiségű toxint engedünk a tengerekbe, ami az óceánok legmélyebb részeit még nem érinti, de a partok mellett már életbevágó probléma. Mára nem ajánlott heti egynél többször tengeri halat fogyasztani, hiszen már az sem ritka, hogy a gyakoribb étkezés miatt súlyos higanymérgezést szenvedtek emberek. Ha mégis tengeri herkentyűket vásárolunk, próbáljuk meg az MSC-jelölést keresni. Ez sem tökéletes, de még mindig kevésbé rossz választást jelenti."

Az óceánokon állhat vagy bukhat a jövőnk

Talán, ha eddig eljutottatok a cikkben, elbizonytalanodtatok: van-e értelme hasonló témában olvasni, ha már úgyis minden remény veszve? A jó hír, hogy van! Fontos minél többet és többet tudni: egyrészt, mert rajtunk is múlik a változás (erről részletesen majd kicsit később), másrészt, mert maguk a tudósok is képesek bízni. Sőt, nap mint nap azért dolgoznak, hogy mindannyian hihessünk a megoldásban. A 99 éves Sir David Attenborough Ocean című alkotása kapcsán (amely ma, az óceánok világnapján kerül fel a Disney+ platformjára, és amely magyarul könyv formájában is elérhető a Park Kiadó jóvoltából) például azt nyilatkozta: „Majdnem száz bolygón töltött év után megértettem, a Föld legfontosabb helye nem a szárazföld, hanem a tengerek.”

Amikor Ürge-Vorsatz Diánát – akivel még a film megtekintése előtt beszélgetünk – arról kérdezem, mire gondolhat a világ leghíresebb természettudósa, a magyar klímakutató így felel: „A klímaregulációról lehet szó, hiszen tényleg azon áll vagy bukik a jövőnk, hogy mennyire tudjuk megoldani a hő visszatartását és a kibocsátások elnyelését. Ebben az óceánok, ahogy említettük, kulcsszerepet játszanak. Azok ugyanis rengeteg karbont képesek elnyelni. A Földön a fák segítenek ebben, azonban az is tény, hogy az erdők egy idő után visszabocsátják a megkötött szén-dioxidot a természetbe. Az óceánok ezzel szemben nem bontják le, és juttatják vissza a légkörbe, hanem a mélyükre süllyesztik és így tárolják azt. Az óceánban lejátszódó fotoszintézis tehát nettó nyereséget jelent a karbonszint csökkentése szempontjából” – részletezi a szakember.

A másik érdekes elmélet – amelyet a kutató igazán biztatónak tart – a bálnák szaporításában látja az egyik fő megoldást az éghajlatváltozás megállítására. Többek között az Egyesült Királyság volt tudományos főtanácsadója Sir David King is beszélt a lehetőségről.

„Ha a bálnák számát növelni tudnánk, akkor az egyrészt azt hozná magával, hogy ők maguk is rengeteg karbont megkötnének a hatalmas testük révén. Másrészt a bálnák sok ürüléket bocsátanak ki, ami kiemelten jó tápanyagot jelent a fitoplankton számára. Ha pedig az óceánban egyenletesen nőne ezek aránya, az egy igazán hatásos karboncsapdát jelenthetne” – mondja a kutató.

Hozzáteszi: ez a fajta megoldás a természetessége miatt is előnyös lehet. Hiszen bár a tudósok gondolnak arra, hogy hasonló okokból „megtrágyázzák” az óceánokat (azaz mesterséges tápanyagbevitelt alkalmazzanak), azonban a természet rendjébe még jó szándékkal is veszélyes művelet ilyen nagy léptékben beavatkozni. Egy apró hiba is súlyos következményekkel járhat.

Mi is tudunk segíteni az óceánoknak

Sokszor felmerül a kérdés, hogy mit tehet a hétköznapi ember a klímaváltozás folyamatának stabilizálásáért. A válasz pedig: sokat, még akkor is, ha gyakori kifogás, hogy úgysem lesz változás, míg a politika nem lép határozottabban. A szakember szerint a döntéshozók felelőssége nagy, de azt is tudni kell: ők akkor léphetnek, ha az emberek – a szavazók –  felől elkezdik érezni a valódi nyomást. Ahogy Ürge-Vorsatz Diána mondja, a tudósok szerepe természetesen fontos a kommunikációban, de valójában azon túl, hogy elmagyarázzák a helyzetet, nem ők viszik végbe az alapvető gondolati változást.

„Az ember nagyon nehezen alakít az életmódján, amíg nem kényszeríti rá a környezet.

Nekünk az a jó, ha a téma trendivé válik: ha az influenszerek, magazinok, a média vonzóvá teszi a környezettudatosság témáját, vagy az ahhoz vezető lépéseket, mert ez indíthat be jelentős változásokat. Többek között ez juttathatja el az üzenetet a döntéshozók felé, hogy a lakosság is kész a radikálisabb döntések születésére" – mondja a kutató.

Szerinte a fiatalabb generációk már egyértelműen tájékozottabban és nyitottabban állnak ezekhez a kérdésekhez. Preferálják a környezettudatosabb, például kevésbé autófüggő életmódot. Egyre több a vegetáriánus köztük és talán tudatosabban is vásárolnak. Bár tény: a szorongás is erősebb bennük. „Ez akkor tud oldódni, ha érzik, hogy dolgozhatnak a helyzet javulásáért. A Földért, de az óceánokért is sokat tehetünk, például azzal, ha nem dobáljuk el a szemetet, az elektromos hulladékot, a műanyagot, amely lebomolva a talajvízbe és így a folyóvizeinkbe jut, és ezáltal előbb-utóbb az óceánokban, tengerekben végzi” – fejti ki a szakember. Emellett keveset hallott, de nagyon fontos tény, hogy a házi kedvenceknek vásárolt étel ne tartalmazzon krillt. "Ijesztő, de akár emiatt is felborulhat a déli-sarki tápláléklánc és ökoszisztéma. Az összetevők jegyzékében így keressük: krill, euphausia superba, vagy marine phospholipids. Pár márka így is jelölheti: marine-sourced omega-3, vagy tengeri omega-3. Kerüljük ezeket a termékeket" - hívja fel a figyelmet a kutató.

Ürge-Vorsatz Diána hangsúlyozza: Magyarországon is számos önkéntes programot szerveznek, ahol a gyerekek, családok együtt tapasztalhatják meg, és talán élik meg élményként, mit tehetnek a környezetükért. „Tanuljuk meg, hogy olykor elég csak hagyni kicsit létezni a természetet. Nem beavatkozni, nem másra használni, csak hagyni a maga útját járni, a maga sokféleségében. Ha az alapvető környezettudatos életmód mellett ezt is sikerül elfogadni, ha sikerül megszeretni a természet minden résztvevőjét,  ha nem kiirtani akarjuk a környezetünkben az életet, hanem csodálva azt örülni neki: akkor segítünk a legtöbbet a Földnek és vele együtt az óceánoknak is.”

Széles-Horváth Anna