Arcmasszázs a raboknak: óriási botrány Franciaországban

–

A harmincas éveiben járó férfi várakozó tekintetek kereszttüzében, egy széken ülve élvezi az arcmasszázst, amit kap. Mosolyog. 

A jelenet egy szépségszalonban is megállná a helyét – a valóságban azonban egy börtönben vagyunk, a várakozó „vendégek” pedig mind elítéltek. Február 14-én Valentin-nap alkalmából több mint húsz rab részesülhetett arcmasszázsban a Toulouse-Seysses büntetés-végrehajtási intézetben egy helyi kozmetikusiskola hallgatóinak jóvoltából. „Segíteni akartunk nekik, hogy jobban érezzék magukat a bőrükben” – mondta el az egyik hallgató később. 

A jó szándékú gesztus azonban előre nem látott vihart kavart.

„Lassan vakációs táborrá válik a rácsok mögötti világ. Most masszázs, a múlt héten country-táncot tanítottak nekik… ez szégyen. Ezek az emberek elítélt bűnözők, erőszaktevők, drogkereskedők, mégis úgy bánunk velük, mintha üdülni jöttek volna ide! Ez egyszerűen sokkoló!” – nyilatkozta a börtönőrök szakszervezetének helyi képviselője a La Depeche nevű lapnak.

A felháborodás hamarosan tovább gyűrűzött és február 17-én az igazságügy-miniszter fülébe is eljutott, akit – micsoda véletlen – épp egy börtönlátogatáson kérdeztek arról, mit szól mindehhez. 

Gérald Darmanin „mély felháborodásáról” biztosította a jelenlévőket, majd bejelentette: azonnali hatállyal leállíttatja a büntetés-végrehajtási intézetekben a „szórakoztatást”, a rabok pedig ezentúl csak oktatási és sporttevékenységekben, illetve francia nyelvleckékben részesülhetnek.

„Nem csodálom, hogy ez a hír mélyen felháborította az embereket” – mondta a miniszter . – „Engem is mélyen megdöbbentett, hogy ilyen egyáltalán előfordulhat és hogy ezt a felajánlott tevékenységet egyáltalán eszébe jutott valakinek is elfogadni. Megkértem tehát a büntetés-végrehajtási intézetek országos felügyeletét, hogy innentől kezve a börtönigazgatók csak és kizárólag a tanulást, a francia nyelvoktatást, a munkaerő-piacra való visszatérésre való felkészítést és a sportot engedélyezzék a börtönben, minden egyéb tevékenységet azonnali hatállyal be kell szüntetni.”

Gokartozás, uszoda, tánc, jóga a börtönben

A fentiek után adja magát a kérdés, mik voltak azok az egyéb „szórakozási formák”, amikben eddig a francia rabok részesülhettek. Kis keresgélés után egészen változatos programra bukkanhatunk: a gokartozástól a börtön udvarán ideiglenesen felállított úszómedencéig, a masszázstól a táncoktatáson és jógán át egészen a sakkig vagy a kozmetikai kezelésekig: a rabok kikapcsolódása sokféle módon megvalósulhatott.

A lista a legtöbb esetben attól is függ, hogy az adott börtönt milyen önkéntesek találják meg – mivel a fent felsoroltak szinte száz százalékban ingyenesen felajánlott programok.

„Az általunk végzett tevékenységeket »szórakoztatónak« – és nem alapvető fontosságúnak – bélyegezni nagyon lekicsinylő, egyszerűen elértékteleníti a munkánkat” – mondta Alexandre Megret jógaoktató, aki a rennes-vézin-i férfi büntetésvégrehajtási intézetbe jár órákat tartani. – „A jóga nem játék. Olyan eszközöket ad az elítéltek kezébe, amitől nyugodtabbak, békésebbek lesznek” – teszi hozzá a börtönbe évek óta hetente kijáró Megret – akinek az óráit a bejelentés után szintén felfüggesztették. 

Nem luxus, hanem kapcsolódás

Claudia Veillaux szociális munkás és kozmetikus öt éve jár ki a rennes-i női börtönbe. Célja a kezdetek óta az volt, hogy a kozmetikai kezelésekkel, manikűrrel helyreállítsa a rabok önértékelését. Mint mondja, tevékenysége nem a hiúság kielégítéséről vagy a tetszelgésről szól, ezek az alkalmak inkább arra biztosítanak lehetőséget, hogy az egyébként magányos nők közösségben legyenek és foglalkozzanak magukkal. 

„Olyan nőket kísérek, akik között vannak rákbetegek, táplálkozási zavarral vagy alvásproblémákkal küzdők, függők, depressziósak, rossz magaviseletűek. Sokszor ezek az alkalmak adnak csak lehetőséget számukra, hogy újra emberi lénynek érezhessék magukat" – teszi hozzá.

„Sok esetben ezek az egyszerű dolgok segítenek nekik a legtöbbet” – állítja Mikael Fourrier önkéntes, aki kéthavonta egyszer jár ki az intézetbe társasjátékklubot tartani. – „A társasjátékok során ráadásul az oktatók is jobban megfigyelhetik őket, láthatják, hogyan reagálnak egyes helyzetekben”.

„Ezek és az ehhez hasonló tevékenységek szükségesek ahhoz, hogy a rabok önbecsülése és a társas készségeik megmaradjanak, melyek aztán egy sor egyéb készséget szülnek, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy később ismét beilleszkedhessenek a társadalomba. Mert a legjobban az készít fel a börtönévek utáni életre, ha a benti élet a lehető legkevésbé különbözik a kinti élettől” – írta Prune Misoffe az OIP, vagyis a Fogvatartottak Nemzetközi Megfigyelését biztosító szervezet francia tagozatának megfigyelője az Ouest France-ban publikált véleménycikkében.

Véleménye szerint az új rendelet nem más, mint „színtiszta demagógia” – és ezzel a véleményével nincs egyedül.

Nem a látszatproblémákkal kéne foglalkozni

Az ügy nem állt meg ott, hogy a tevékenységeket betiltották. Két nappal Darmanin bejelentése után, február 19-én összesen harmincegy, a fogvatartottak érdekeit védő szervezet kérte nyílt levélben a minisztert, hogy vizsgálja felül a döntését és engedélyezze újra a betiltott tevékenységeket. Az aláírók közt szerepelt az Emberi Jogok Ligája, a már említett Fogvatartottak Nemzetközi Megfigyelését biztosító szervezet francia tagozata, és a Katolikus segélyszolgálat is. 

Dominique Simonnot, a fogvatartottak szabadságjogainak általános ellenőre eközben a francia nemzeti hírügynökségnek adott interjújában emlékeztetett rá, hogy ezeket a tevékenységeket egyébként „törvény biztosítja” a rabok számára és a „szórakozás” életmentő lehet: a börtönben büntetésüket töltők között tízszer magasabb az öngyilkosságok aránya, mint a kinti világban. 

Simonot szerint a legnagyobb probléma egyébként sem az, ha a rabok masszázst kapnak, vagy sakkoznak az intézmény falai közt, hanem a francia börtönökben tapasztalható körülményekkel van baj: az általános túlzsúfoltsággal és számos intézményre jellemző egészségre ártalmas körülményekre.

Példaképpen épp azt a börtönt hozta fel, ahonnan az egész történet indult, és ahol idén január elsején pontosan 1239 fogvatartottat tartottak nyilván – miközben a börtön befogadóképessége 580 fő. Ez 214 százalékos kihasználtságot jelent. 

„Ez a valódi botrány” – nyilatkozta Simonnot. – „A hallgatás és a kormány tétlensége. Semmit sem tesznek a körülmények javítása érdekében, a nyolcvanezer, büntetésvégrehajtási intézetben fogvatartott állampolgárért. Ez arcpirító, nem pedig az, hogy kozmetikus hallgatók önkénteskedni mentek az intézménybe és a közel 1300 rabból húszan masszázsban részesülhettek – ami egyébként egy fillérjébe nem került az államnak.”

A miniszter mindezek ellenére egyelőre nem vonja vissza a rendelkezését. Sőt, a parlamentnek hamarosan bemutatandó törvénytervezetében további szigorításokat és a francia börtönrendszer teljes reformját szeretné elérni.

Mráv Noémi