Kiskutyákkal hatásosabb a jóga? – A Puppy Yoga Hungary óráján jártunk
A jógával kapcsolatban mindig kettős érzéseim voltak: bár jól tudom, hogy sokan esküsznek rá és a mentális egészségükre, az általános jóllétükre gyakorolt hatására, engem mindeddig mégsem ragadott magával ez a mozgásforma. Mondjuk, ebben valószínűleg közrejátszik az is, hogy bármikor mentem órára, mindig úgy éreztem, mintha a kezdő csoportokban is mindenki haladó lenne hozzám képest. Márpedig a megfelelési kényszernek és a perfekcionizmusnak nincs helye ezeken az alkalmakon, mert akkor elmarad a befelé figyelés – ami pontosan a jóga egyik legfontosabb eleme (lenne). Ezért amikor megtudtam, hogy Tóth Vivien Puppy Yoga Hungary néven kölyökkutyák társaságában tart órákat Budapesten, úgy döntöttem, adok még egy esélyt a jógának és magamnak, hátha csak a négylábúak hiányoztak eddig a képletből. Barna Bori beszámolója.
–
Egy kedd délutáni órára iratkoztam fel, ami tulajdonképpen a negyedik puppy yoga volt a Sanará jógastúdióban: az ajtóban személyesen Vivien fogadott, aki érkezés után minden résztvevőt megkér: egy alapos kézmosás után lépjünk be a terembe, ezzel is védve a kölyökkutyákat, akik már bent szaladgálva várnak minket a bekészített matracok között. Kutyabarátként-, és gazdiként engem nyilván pillanatok alatt lenyűgöztek négylábúak, de szerintem nem túlzás azt állítani, hogy bárki könnyedén a szívébe zárja ezeket a körülbelül nyolchetes csöppségeket. (Remélem, a fotókat készítő Zsófi nem bánja, ha elárulom: utólag azt írta, ez volt élete egyik legjobb munkanapja, tőlem pedig mindenki azt kérdezgette később, hány kutyust akartam hazavinni.)
Vivien amúgy már előre megnyugtatott, ezeknek az alkalmaknak nem az a lényege, hogy tökéletesen kitartsuk a jógapózokat, hanem az, hogy mindenki jól érezze magát. Ennek ellenére én (mivel jól ismerem magam) azért a hátsó sorban foglaltam helyet, pontosabban matracot a teremben, mert nem akartam amiatt feszengeni, mások látják-e, ha elrontok valamit. Persze hamar rájöttem, feleslegesen aggódom emiatt, mert amint megérkezett valaki az órára, egyből a kiskutyákra figyelt, velük játszott, szóval a szó legpozitívabb értelmében kijelenthetem: itt tényleg senkit nem érdekel, mit csinálsz és hogyan teljesíted a gyakorlatokat, vagy egyáltalán megcsinálod-e őket.
Vivien általában hét-nyolc kutyussal érkezik az órákra, akik a Gazdátlan Kölykök Alapítvány mentett ebei (természetesen parazitamentesen és oltva). Az oktató mindig is szívügyének tartotta az állatvédelmet, maga is foglalkozik kutyák mentésével, és közel másfél éve Tóth Kinga szervezetének ideiglenes gazdija. Vivien azt mondja, míg külföldön inkább tenyésztőktől kölcsönzött, fajtiszta kutyák vendégeskednek a puppy yoga-órákon, akiket meg lehet vásárolni, addig ő kizárólag örökbefogadható négylábúakat visz magával a terembe, mert nap mint nap szembesül azzal, mennyi állat él az utcán, illetve a menhelyeken.
„Nálam folyton kisebbfajta állatkert van. Eleinte csak egy-egy kutyust fogadtam be, de mire kettőt pislogtam, már öt-hat szaladgált körülöttem a sajátjaim mellett” – vallja be nevetve Vivien, aki nem titkolja, az elmúlt évek során többször is küzdött depresszióval munkahelyi, anyagi vagy párkapcsolati problémák miatt, de a saját, illetve az ideiglenesen befogadott kutyái segítették át őt a nehéz időszakokban.
„Mellettük esélye sincs szomorkodni és búslakodni az embernek, hiszen csak rájuk kell nézni, és máris szebb és jobb a világ. A jelenlétük, simogatásuk, a velük való játszadozás oxitocint, azaz szeretethormont termel. Én testközelből tapasztaltam meg azt, hogy mennyi szeretetet és boldogságot tudnak adni. Közben a jóga mindig is jelen volt az életemben: nemcsak egyfajta sportként, hanem az önkifejezés egyik módjaként, illetve a lelki békém fenntartásában is szerepet játszik” – emeli ki Vivien, aki tehát hisz a jóga és az ebek terápiás erejében, és ezt szeretné másokkal is megosztani.
A kutyáknak, a jógázóknak is ajándék egy ilyen alkalom
A kutyák stresszoldó szuperképességét egyébként számtalan kutatás bizonyítja: a társaságukban csökken a kortizolszintünk és ennek hatására a vérnyomásunk is, ami feszültség-, és szorongásoldó hatással jár, emellett a kutyusok enyhíthetik a magány, az elszigeteltség érzéseit is.
De a puppy yogán való részvétel a négylábúak számára is előnyös lehet – Vivien szerint ugyanis segíti a szocializációjukat. „A legutóbb befogadott kutyáim között volt három testvér, akiket biztosan bántottak, mivel rettegtek az emberektől. Szaladtak, ha közelítettem feléjük, sőt, eleinte le/be is pisiltek, ha megfogtam őket. A kezdeti aggodalmam ellenére a jógaórán hamar olyanokká váltak, mint akiket kicseréltek. Másztak és bújtak az emberek ölébe, csóválták a farkukat, igazi boldog kiskutyaként viselkedtek. Csodálatos volt ezt látni” – meséli.
Mivel én az egyik legelső órájára látogattam el, a puppy yoga hatására örökbefogadott kölyökről még nem tudott beszámolni, de Vivien biztos benne, hogy ezek a sikertörténetek nem váratnak magukra sokáig. „Ami késik, nem múlik, előbb vagy utóbb valaki úgysem fog tudni ellenállni nekik.”
Vivien jóslátában aligha mernék kételkedni, és azt hiszem, nem bántom meg őt sem, amikor azt mondom: az órán többségünk sokkal inkább a négylábúakra figyelt, mintsem hogy a gyakorlatot végezték volna. Félreértés ne essék, akár tartunk egy simogatásnyi szünetet, akár nem, valószínűleg nem ezeken az alkalmakon válunk jógikká kezdőkként. És azért igazán meditatív állapotba sem kerülhetünk, mivel a fél szemünket mindig a környezetünkön kell tartanunk: hiszen bármikor feltrappolhat néhány mancs a szőnyegünkre, és vigyázunk kell az épségükre, mert annyira aprók, hogy akár egy rossz lépés is komoly balesetet okozhat.
Tehát teljesen nem engedhetjük el magunkat, cserébe csatlakozhatunk egy elfogadó közösséghez: a kutatások szerint ugyanis az állatbarátok általában empatikusabbak és barátságosabbak másoknál. Talán nem sikerült minden jógapózt kitartanom, és az egyensúlygyakorlatokkal még vannak gondjaim, de furcsamódon éppen az segített visszatalálni a saját középpontomba, hogy megengedtem magamnak, hogy elrontsak valamit. Mert ebben a teremben tényleg senkit nem érdekelt, mit és hogyan csinálok. A hibák elkerülhetetlenek, a kutyák pedig szarnak rá. Néha szó szerint is, valaki jógaszőnyegére. Mondom, mindenki hibázhat. És én sokkal kiegyensúlyozottabban távoztam a jógastúdióból, mint ahogyan beléptem. Namaste.