Peller Anna: Nem azt mondom, hogy kérlek, szeressetek, hanem: szeressetek, b.sszátok meg! – Elviszlek magammal

„Szeressetek, és kész!” – így folytatódik a címben kiemelt mondat. Ez Peller Anna életének mozgatórugója. Bántalmazott gyerekként a színpadra menekült, és a szerepléssel járó nyilvánvaló, látványos szeretet – túlzás nélkül – megmentette az életét. A másik életmentő: a családja. Az a megtartó, gondoskodó közeg, amely a legnehezebb időszakokban is mellette állt, és erősítette abban, hogy értékes és szerethető. Mégis, még ma is, a színpadon, a szinkronstúdióban és a képernyőn is sikeres művészemberként folyamatosan megkérdőjelezi a saját értékét, mondatait, testét. Utóbbival kifejezetten ambivalens a kapcsolata, minden reggelét a szobamérlegen kezdi, és ha eléri a 76 kilót („az a fordulópont a nyolcvan felé”), azonnal fogyókúrázni kezd. De azért lassan, lassan mégiscsak elhiszi, hogy „szabálytalan, szubrettlelkű primadonnaként” megérdemelten van ott, ahová eljutott. Sőt, néha azt is képes tudatosítani, hogy a közönség igenis szereti őt. Hogyan alakította a bántalmazás azzá az emberré, akivé vált? Mennyit ad át a tapasztalataiból lányának, a kilencéves Annabellának? És vajon tényleg megtalálta-e a boldogságot a színpadon? Erről is beszélgettünk Peller Anna színművész-műsorvezetővel az Elviszlek magammal e heti epizódjában.