A zsebedben elfér, ragad, és bármikor megmenti az életed – mi az?
Vajon milyen lenne az életünk, ha nem létezne cellux? – tettem fel magamnak a kérdést, és őszintén, már a gondolat is borzongató, hogy nem tudok két dolgot összepasszintani egy ragadós csíkkal. Pedig kilencvenegy évvel ezelőttig az emberiség kénytelen volt más úton-módon le-, fel-, át-, körbe-, meg- és kiragasztani a ragasztanivalóját, ugyanis 1930-ig kellett várni arra, hogy valakinek, pontosabban Richard Gurley Drew amerikai mérnöknek a fejéből kipattanjon az ötlet. A nagy gazdasági világválság következtében pedig hamar el is terjedt a cellux, mint amivel gyorsan és egyszerűen meg lehet javítani… tulajdonképpen majdnem mindent. Dián Dóri írása.
–
Csak univerzális kenőolaj meg szigetelőszalag legyen nálad, és minden, mi elromlik, javítható, tartja az ősi mondás, én azonban – akit nem fenyeget a veszélye annak, hogy lerobban a kocsija (mert nincs) vagy hogy nyikorog a biciklije (szintén nincs) – inkább a celluxra esküszöm, egy tekerccsel mindig van nálam ebből az átlátszó ragadós csodából.
Kitapasztaltam ugyanis – és ezzel nyilván nem találtam fel a spanyolviaszt –, hogy nagyon sok dolog van, amit, ha nem is mindig tartósan, de meg lehet javítani néhány centi átlátszó ragasztószalaggal úgy, hogy ne legyen totálisan egyértelmű: itt bizony elromlott valami.
Igen, nyilván én is ragasztottam vele össze elszakadt munkafüzetet, véletlenül eltépett házi dolgozatot, viseletes papírpénzt, kettéváló határidőnaplót és szemüvegesként természetesen velem is megesett, hogy a törött szárú pótszememet celluxszal tettem hordhatóvá néhány szükséges napig.
Amilyen egyszerű és nagyszerű találmány a cellux, annyira sokféle módon felhasználható: csipesz híján szedtem már ki a segítségével szálkát az ujjamból vagy koszt a billentyűzetemből, rögtönöztem belőle DIY ragadós hengert, ami a ruhámról tüntette el ripsz-ropsz a macskaszőrt, és amíg használtam csomagolópapírt, nekem is karácsonykor forgott a legtöbbet a kezemben az átlátszó ragasztószalag, aminek eredeti neve egyébként nem is cellux.
A skót szalag, aminek semmi köze Skóciához
De még a skótokhoz sem, mert ahogy már a bevezetőben említettem, Richard Gurley Drew amerikai mérnök találta fel a celluxot, tulajdonképpen jófejségből. Drew a Minnesota Mining and Manufacturing nevű cégnél dolgozott (ma 3M néven lehet ismerős a vállalat), és a cég akkor még egyetlen termékét, a dörzspapírt szállította el labortechnikusként a megrendelő karosszériafestő műhelyekbe.
Akkoriban nagy divat volt az autókat két különböző színűre festeni, ám a szakembereknek nagy fejtörést okozott, hogyan lehet megoldani, hogy a két szín közötti átmenet minél szebb és egyenletesebb legyen. Erre figyelt fel Drew a munkásokkal beszélgetve, és hosszú kísérletezések után 1930-ban kifejlesztette a ma itthon csak celluxként ismert ragasztószalag elődjét. Az első verzióknak még csak a szélén volt ragasztó, emiatt pedig a szalagok folyton leestek a helyükről.
A legenda szerint, amikor Drew elvitte találmányát a karosszériafestőkhöz, azok rövid tesztelés után visszadobták az árut, mondván „vigye vissza a skót főnökeinek, hogy tegyenek rá több ragasztót”.
A skót jelzőt ebben az esetben a zsugoriság szinonimájaként használták, viszont valahogy ráragadt (haha) a termékre, és nem sokkal később már Scotch tape-ként, azaz skót szalagként árulták a boltok. Az akkoriban már jócskán dühöngő nagy gazdasági világválság miatt pedig az emberek vitték, mint a cukrot. Az azóta is töretlen sikernek örvendő Scotch tape nagyon gyorsan a 3M vállalat fő termékévé vált, 1937-ben a bevételük kétharmada már a ragadós szalagok eladásából származott.
Apró érdekesség: úgy látszik, a 3M nagyon ért a ragadós dolgokhoz, ugyanis a szintén világsikerű post-it cetlik is az ő termékei.
Hogy lett a skót szalagból cellux?
Amilyen frappáns a Scotch tape név története, olyan földhözragadt sztori az, hogy mi celluxnak és nem skót ragadósnak hívjuk az átlátszó ragasztószalagot.
A cellulózalapú ragasztócsík ötletére ugyanis nemcsak az emberek, hanem a többi vállalat is lecsapott, és ők is elkezdték gyártani a saját verziójukat a termékből.
Itthon a Cellux márkanév alatt lehetett kapni, és ahogy az már sok más termékkel is megtörtént – például a Nutellával, a Toi Toijal vagy a Legóval –, a márkával azonosították a ragasztószalagokat.
Színes, mintás, tökéletes
Cellux nélkül, azt mondom, sokkal nehezebb lenne egy csomó minden, és ma már szerencsére gyártanak különböző remekül működő és környezetbarát ragasztószalagokat is, nem beszélve a színes, mintás verziókról, amik egy új terepet hódítottak meg a cellux amúgy is széles felhasználói területén: a dekorvonalat.
Egyszerűen elképesztő, milyen fantasztikus minőségű és részletgazdag mintájú dekorcelluxokat árulnak manapság, ami nem mellesleg szintén megkönnyíti az ember életét: az egy dolog, hogy ha a környezettudatos, (újság)papír-csomagolást választjuk az ajándékainknak, remekül feldobják az összképet, de a bullet journal olyan lusta rajongóinak is, mint amilyen én vagyok, jó szolgálatot tesznek, mert néhány nyisszantás, és kész is a mesés határidőnapló.
Ha pedig még mindig nem győztelek meg titeket, hogy a praktikussága mellett a cellux tényleg fantasztikus találmány, hadd elevenítsem fel azt a 2014-es internetes kihívást, amikor mindenki körbetekerte az arcát vele, hogy olyan ábrázatot kapjon, aminek receptjéért az orkok sírva állnak sorba. Emlékeztetőül ITT egy klasszikus alkotás a témában, és most megyek azon törni a fejem, vajon hogy lehet, hogy ez az őrület nem tért vissza a hosszú-hosszú karanténos hónapok alatt.
Dián Dóri
Forrás: ITT
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/JGI/Jamie Grill