–

Sajnos senki nem fizetett vastag köteg pénzeket nekem, hogy szépeket írjak Horvátországról, ahol utoljára 15 éve jártam, akkor is főleg a víz alatt töltöttem az időmet egy búvárparadicsomban, meg persze anno, amikor még Jugoszláviának hívták, és nem is nagyon lehetett máshova menni nyaralni. Szóval voltaképp Horvátország-szűz vagyok, de tudom, hogy nem ez a jellemző – nyaranta fél Európa Horvátországba indul, hogy hatalmas dugók után szardíniaként heverjen a parton, ha csak nem tud egy titkos, félreeső helyet. 

De kezdjük a történet elején, amikor választhattam, hogy négy napon át lakást pakolok, vagy elhúzok valahová pihenni a barátokkal. Ez utóbbi győzött, főleg, miután elkezdtünk ötletelni, hogy 500 kilométeres körzetben milyen lehetőségek jöhetnek szóba. Ausztriát kilőttük a hó miatt, maradt a déli rész: Szlovénia és Horvátország, amelyek közül mindkettő vonzó lehetőségként lebegett a szemünk előtt.

Aztán valaki bedobta Abbáziát, és máris Rejtő Jenő hősnőjeként láttam magam, aki koktélos pohárral a kezében üldögél egy bárszéken, miközben mellette öltönyös férfiak teszik a szépet. Na, ebből leginkább a pohár és a bár jött be.

Ebből is látszik, hogy Abbáziáról addig nem sokat tudtam, míg el nem indultunk. Maximum az Osztrák-Magyar Monarchia derengett előttem, de szerencsére 500 kilométer alatt volt időm rájönni, hova is megyünk. Közben az a nyilvánvaló tény is kiderült például számomra, hogy Abbázia Opatija néven fut a helyieknél.  

Decemberi pálmák

Három körül gördültünk be a szálloda parkolójába, ahol már nyitották is az ajtót előttünk, majd előugrott a bellboy, hogy cipelje helyettünk a koffereket. Mondom, hogy egy regénybe csöppentünk. Na, jó, amikor kisült, hogy vagy a város szélén parkolunk ingyen, vagy aranyáron a hotel parkolójában, akkor megingott a lelkesedésem, de nem tesz semmit, egyszer élünk, fizetünk. 

A hotel klasszicista épülete, hatalmas terei, a zongora a bárban, a giccses karácsonyi dekor mind elbűvölt, a falon pedig a mi Markusovszky Lajosunk emléktáblája fogadott, aki utolsó napjait pont a szállodában töltötte, és sokat tett a magyar orvosképzésért, hogy azt európai színvonalra emelje. Úgyhogy tudtam, jó helyre sikerült szobát foglalnunk.

Ne a kultúra miatt rohanj oda! 

Opatija és környéke kevés kulturális lehetőséget rejt, viszont ezt remekül ellenpontozza, hogy van tenger, sétány, régi kikötő és jó kávé.

Persze, ha te napi két múzeum alatt el sem indulsz, akkor felejtsd el ezt a részt, de ha csak arra vágysz, hogy 15 fokban és napsütésben heverj egy teraszon, sétálj a tenger partján, és halászhajók látványa színesítse a délutáni a kávéd, akkor jó helyen jársz. 

Itt ugyanis nagyjából ezt lehet csinálni, meg kaszinózni, ha van egy kis elszórni való pénzed. Viszont tudnod kell, hogy Horvátország nem olcsó. Sőt. Mi jó érzékkel – mondjuk, itt a „mi” erős túlzás, egy praktikus barátnőmé az érdem – a félpanzió mellett döntöttünk, mert senkinek nem volt kedve egész nap Jókúti Világevő Andrást zaklatni, hogy hol van egy jó étterem a közelben. 

Érkezés után ledobtuk a cuccunkat, rácsodálkoztunk a hatalmas szállodai szobára, majd elhúztunk a sétányra, amely 12 kilométer hosszan terül el végig a városon. Ezen persze több a szálláshely, mint a lakóház, de ez már csak így van a nyaralóhelyeken. A korzó egyik végén Volosko, egy kis kikötő található, ahol lehet inni egy kávét és bámulni a hajókat – mindössze három kilométerre a városközponttól.  

Elődeink egyébként klimatikus gyógyhely mivolta miatt jártak oda, de a reuma, asztma, szívbetegség kezelésére is tökéletes a hely, itt maximum a szerelmi románcoktól doboghattak a szívek.

A város több pontján lehet magyar vonatkozású emléktáblákra bukkanni, merthogy a magyar orvosok előszeretettel dolgoztak itt. Hogy mást ne mondjak, I. Ferenc József is gyakori vendég volt a térségben. Ez meg is határozta a város kinézetét és hangulatát, a régi ódon szállodákat és a sétányt látva nehéz eldönteni, hogy épp Nizzában, vagy valamelyik felkapott olasz városkában járunk-e. 

De mit lehet itt csinálni?

Mint írtam, napozni a teraszon. Vagy ha medencés a hotel, akkor abban megmártózni. (A miénk az volt, és tengervízzel töltötték meg, így bátran mondhatom, hogy fürödtem a tengerben.) Esetleg elugrani autóval egy másik városba, ahol szintén lehet napozni, kávézni vagy forralt borozni, netán „viszkizni”, igény szerint. Emellett lehet kaszinózni, de minden híresztelés ellenére a Grand Hotel Adriaticban nem. Ezt csak azért írom, mert mi hosszan sétáltunk, hogy ruletten verjük el a zsetonjainkat, de a tervünk dugába dőlt, mert a kaszinó bezárt. A szálloda előterében kiállított csodás akváriumok kárpótoltak.

Automata kaszinó van néhány, de nyomkodni a gépeket és lesni, hogy kijön-e a három narancs, nem túl izgalmas, viszont annak, aki erre vágyik, az a jó hírem, hogy hármunkból ketten erős plusszal zárták a napot. Mégis azt mondom, inkább ne csússz rá, sokat lehet bukni, ha az ember nem elég erős jellem, vagy túl mohó. 

Aztán el lehet menni Rovinjba, amiről eddig csak a barátaim áradoztak, de mostantól beállok közéjük. A sikátorokkal teli kisváros hangulata egyedülálló, és hála a télnek, alig futottunk bele turistába, ami ahhoz képest, hogy az ország egyik legfelkapottabb turistalátványossága, meglepő. 

A helyi kereskedők vélhetően nem nagyon örültek ennek, mi viszont áldottuk az eszünket, hogy nem nyáron jöttünk. Igaz, sok étterem zárva volt, de a kikötő kocsmái kinyitottak, az ottani szerény ebéd után meg sétáltunk egy nagyot, megcsodáltuk a kilátást a Szent Eufémia-plébániatemplomból, és csak élveztük a napsütést.  

Evés-ivás

A legjobb a félpanzió, mert Abbázia drága. Tehát egy vacsora biztosan többe fog kerülni, mint a szállodai félpanziós étkezés, és akkor nem halakat, kagylókat és rákokat eszel, hanem Wiener Schnitzelt. Mi nagyvonalúan sört rendeltünk a vacsorához, ami laza 1500 forintba került. Igen, tudom, szálloda, de a közelben lévő bár is pont ennyit kért, úgyhogy a parti kis ház féláron már egyenesen a Kánaánnak tűnt. Ha spórolnál, akkor Lidl és Spar is van Opatijában, de mi úgy éreztük, hogy négy napig szeretnénk élvezni az életet, és nem szalámis zsemlét tolni a szállodai szobában. A teljes büdzsénk négy napra utazással és kimozdulással együtt 70 ezer forintba került fejenként, jó hotellel, halvacsorákkal. 

Ha tehát úgy érzed, hogy kicsit kimozdulnál, de nem vágysz hosszú utazásra, viszont élveznéd a mediterrán éghajlatot tömeg nélkül, akkor ezt a régiót ebben az évszakban neked találták ki. 

Zimre Zsuzsa

A képek a szerző tulajdonában vannak