–

Macron a gótikus katedrálisáról híres Amiens városában született. Az édesapja neurológus, az édesanyja gyermekgyógyász, és a két fiatalabb testvére is az orvosi hivatást választotta. Ő azonban letért arról az útról, amit a család kimondva-kimondatlanul is előírt neki. Kisfiúként iskola után a nagymamájához, Manette-hez ment, aki iskolaigazgatóként dolgozott. Forró csokit ittak, és Chopint hallgattak. Manette édesanyja még takarítónő volt, írni, olvasni sem tudott. Manette számára a tudás volt a legnagyobb erény, ezt adta át az unokájának. Macron életrajzírója szerint a nagyanyja volt a legmeghatározóbb személy a férfi életében: együtt tanultak, és a rengeteg dicsérettől szárnyakat kapott a fiú, aki tizenévesen már regényeket írt, és sokkal jobban érezte magát a felnőttek között, mint a kortársaival.

Más volt, mint a többi gyerek. Aztán egy jezsuita magániskola növendékeként szerelmes lett a nála 24 évvel idősebb irodalomtanárába, aki a színjátszókört is vezette.

„Amikor 17 éves volt, azt mondta, bármit is csinálok, egyszer úgyis elvesz feleségül – mesélte nemrégiben a Paris Match-nak a felesége, Brigitte Trogneux. Macron egy volt osztálytársa szerint Brigitte irodalomórán állandóan Emmanuel fogalmazásaiból olvasott fel. Lenyűgözte a fiú tehetsége. Macron szülei nem nézték jó szemmel a fiuk rajongását a háromgyerekes tanárnője iránt, a városban ugyanis elég hamar elkezdtek róluk pletykálni. Az édesanyja kiborult, és állítólag sírva könyörgött a fiának, hogy gondolja az életét. „Soha nem lehet majd saját gyereked ettől a nőtől” – kérlelte az aggódó édesanya a francia bulvárlapok szerint, de Macront ez sem hatotta meg, akit Párizsba küldtek tanulni, remélve, hogy a távolság majd megoldja a problémát.

Tizenkét évvel később a pár összeházasodott. Macron 29 éves volt, Brigitte 54.

A szerelmüket a választások előtt a francia sajtó alaposan feldolgozta, sok apró részlet nyilvánosságra került.

Míg máshol ilyen előélettel képtelenség lett volna politikai karriert csinálni, a francia választók szemében ez a szerelmi történet inkább szimpatikusabbá tette Macront. Brigitte büszkén állt a mellé az elnökválasztási kampányban, és tegnap könnyes szemmel lépett fel volt tanítványa mellé a Louvre piramisa elé épített emelvényre, ahol megcsókolta a férje kezét. Macron nemegyszer kijelentette, hogy Brigitte nélkül nem lenne az, aki ma. A volt párizsi angoltanára pedig elmondta, hogy az a lendület és eltökéltség, ami az elnöki posztig repítette a férfit abból fakad, hogy a szüleinek akarta bebizonyítani, nem tévedett, amikor szerelmes lett Brigitte-be.

De Macron nem csak a magánéletében más, mint a többiek, vagy amit általában elvárnak egy egy politikustól. Ő nem jogot kezdett el tanulni az érettségi után, hanem filozófiát. Hegelből írta a szakdolgozatát, és egy darabig a világhírű francia filozófus, Paul Ricœur asszisztense is lett. Később végezte el az államigazgatási főiskolát, ahol a francia politikai elit majd minden tagja diákként megfordult. A kapcsolatai révén került először az üzleti életbe, ahol befektetési bankárként pár év alatt egy vagyont keresett, majd a jelenlegi köztársasági elnök, Hollande hívta a kormányába gazdasági miniszternek. Nem volt konfliktusoktól mentes a ténykedése, és hamar belátta, hogy a saját útját kell járnia. Így alapította meg egy évvel az En Marche! (Előre!) mozgalmat, mely az Elysée-palotába juttatta.
Ismerősei szerint rendkívül okos, de ami valójában kiemeli a tömegből, az a sármja.

„Amikor kezet fog, a bal kezét ráteszi a jobb kezedre. Mélyen a szemedbe néz, és el fogod hinni, hogy te vagy a világ legfontosabb embere – mesélte róla egy volt kollégája egy a francia a TV5-nak adott interjúban. Macron rendkívül jól épít kapcsolatokat, kedves, és optimista – és ez az elegy úgy tűnik, ellenállhatatlanná tette a franciák számára, akiknek elegük lett Macron ellenfeleinek pesszimista, Franciaország és Európa végét vizionáló kampányából is.

Macron egységet ígért. Tegnap a győzelmi beszéde alatt arra kérte a híveit, ne fütyüljék ki az ellenfelét. A mélyen megosztott francai társadalomban nem a már meglévő árkokat akarja még mélyebbre ásni, hanem ezeket akarja betemetni. Első közleményében azt emelte ki, hogy egy új lap kezdődik Franciaország történetében, ahol a reményt és a magabiztosságot újra felfedezheti az ország. Hat nagy területen képzel el reformokat: az oktatás, a kultúra, a munka világa, a gazdasági modernizáció, a közbiztonság, a nemzetközi kapcsolatok és a közélet moralizálása terén. Meg akarja tiltani, hogy a parlamenti képviselők a családtagjaikat vagy az ismerőseiket alkalmazzák különböző vállalkozásaikban, az oktatásba több pénzt pumpálna úgy, hogy a közszférában 120 ezer munkahelyet szüntetne meg. A leszakadt régiók felzárkóztatására is több pénzt adna. Párizsba csábítaná a Brexit után a londoni bankokat, a Trump Amerikájából kiábrándult tudósokat, és sokkal szorosabb európai együttműködést szeretne, melyben a különutasoknak nem sok jót ígér.

Ő magát centristának tartja, de a francia sajtó szerint egyértelműen szociálliberális a gazdasági és a társadalmi programja. Bármilyen címkével is látjuk el: akár sikerrel jár, akár elbukik, a politikája nemcsak Franciaországra, hanem Európa sorsára is nagy hatással lesz. Ha elbukik, felerősödik a populizmus és a nacionalizmus, ami Európát is átalakíthatja.

Homonnay Gergely

Kiemelt kép: Getty Images/ Mustafa Yalcin/Anadolu Agency