-

Gyakori és persze jogos kérdés, amikor fény derül a partner nehezen tolerálható viselkedésén, szokásain keresztül a személyiségzavarára, hogy akkor ezt most hogyan lehet kezelni? Nos, nehezen, főleg ami a narcisztikus személyiségzavart illeti. 

A személyiségzavarok esetében leginkább a környezet szenved. Az illetőnek ugyanis minimális vagy éppen semmi betegségtudata sincs, ezért is olyan nehéz a kezelése. Ráadásul maga a diagnózis alkotás sem olyan egyszerű. Ezekben az esetekben nem az első pillanatban tett benyomás a döntő, épp ellenkezőleg, az a szakemberek számára is sokszor megtévesztő lehet. Így a legbiztosabb diagnózist a tüneteken túl a hozzátartozók meghallgatása adja, illetve ha lehetőség van rá, meg lehet vizsgálni az illető életvezetésének egyenetlenségeit – ha egyáltalán vannak ilyenek. Egyes személyiségzavarosok ugyanis jól szocializáltak, azaz az árulkodó jeleket igen ügyesen elfedik.

Honnan ismerhető fel a narcisztikus ember? 

  • Túlzott mértékben én-központú, rengeteget foglakozik önmagával. Az önszeretet megtestesült szobra, különleges jogokat tulajdonít magának. A „nekem mindent szabad”-elv irányítja.  
  • Remekül tud megnyerően viselkedni, amíg a másik elismerését begyűjti, partnerét elkápráztatja hódító szövegével, fellépésével. Mindez annak érdekében történik, hogy felnézzenek rá, a kapcsolatot pedig arra használja, hogy kiszolgálják.
  •  A bensőséges kapcsolattól menekül. A kedvességet ugyan elvárja, de viszonozni nem nagyon tudja, így aztán minden szívfájdalom nélkül odébbáll.
  • A kapcsolat elején lehet szenvedélyes és sokat ígérő, ám mindezt a csodálat kivívása miatt teszi. Rendkívül nehezen kötődik.
  • Partnerként előszeretettel állítja be magát különlegesnek, aki különleges bánásmódot is igényel és különleges tulajdonságai, igényei vannak.  
  • Semmiképpen sem középszerű – az tőle távol áll. Emiatt partnere is a különlegesség érzésével lehet felruházva, ám sajnos rövid ideig.
  • Az ellentmondást és a kritikát nem tűri, a másikat hibáztatja, önmagát kivétel nélkül mindig felmenti. A felszínen jól alkalmazkodik, de valójában csak akkor, ha mindig mindenben igaza van.
  • Tévedhetetlen.

Vannak narcisztikusok, akikre fokozottan jellemző a teljesítmény és a társadalmi pozíció hajszolása is.

Nagyzásos önképe mögött azonban egy bizonytalan, sokszor sérülékeny személyiség lakozik.

Másokhoz való viszonyában meghatározó az érdek, valamint a számára fontos emberek idealizálása, de ez csak egy darabig tart. Amikor nem érez támogatottságot, elismerést részükről, azonnal elutasítóvá válik. A narcisztikusnak sokszor „udvartartása” van a csodálóiból. Mások sikere láttán kínzó irigységet él át, nem tudja elismerni mások nagyságát, inkább leminősíti azt.

Kihívás a szakembernek, kihívás a vele együtt élőknek

Szülőként, partnerként, de barátként is szinte elviselhetetlen vagy legalábbis rettentő nehéz együtt élni a személyiségzavarosokkal. Ez különösképpen igaz a narcisztikusokra.

Gyanúra ad okot, ha valaki így panaszkodik: „Mások előtt a párom egy főnyeremény, kedves, udvarias, bár kicsit fölényes. Kettesben már egészen más. Kiszámíthatatlan, hogy mitől durran el a feje, pillanatok alatt ingerült lesz. Természetesen én vagyok az oka mindennek, ezért bocsánatot sem kér soha. Úgy érzi, neki mindent szabad, nekem viszont megközelítőleg sem. Mindent ő határoz meg. Az érzéseimre egyáltalán nincs tekintettel, nem is figyel rám. Már régóta ki- és be járkál az életemben. A kapcsolatunkban nincs semmi kölcsönösség, én szolgálom, mert félek a haragjától, ő pedig „uralkodik.” – Persze igaz lehet mindez egy nehéz természetű emberre is, de érdemes felfigyelnünk a narcisztikus zavar jeleire is.

Sokan úgy vélekednek, hogy a fogyasztói társadalom hozta magával a narcizmust, noha kialakulása messze nem ilyen egyszerű. De való igaz: 

az önszeretet kultúrájában élünk, a túlzásba vitt önbecsülés világjelenség.

Te vagy a fontos! A fiatalságot mindenek felett értékeljük, az énnel foglalkozunk a közösség helyett, csökken a másik iránti valós érdeklődés, a kötődés pedig sokak szemében válik veszélyessé. Mindezek helyett a látszat a fontos. – Ezekre a tendenciákra a média is ráerősít.

Mivel esetükben a belátási képesség nagyon szerényen működik, így a segítségnyújtás is korlátozott. Hisz csak azon tudunk segíteni, aki maga is motivált. A narcisztikus személyiségzavarosok azonban segítséget sem nagyon kérnek, inkább az a jellemző, hogy partnerük fordul szakemberhez. De van remény, hiszen enyhébb zavar esetén a jól megválasztott pszichoterápia hozhat némi előrelépést.

Szalánczi Kriszta 

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/ajr_images