–

Tíz gondolat a beszélgetésből:

1) Bizonytalan, nehezen átlátható helyzetekben az ember hajlamossá válhat a szélsőségekre. Ezeknek a szélsőségeknek pedig kiváló terepet ad az online tér, ahonnan alapvetően hiányoznak a fékek, amik az emberi kommunikációt szabályozzák, normális mederben tartják.

2) Amikor az online térben véleményt formálunk, nem látjuk magunkat kívülről. Hiányzik a másik jelenléte, aki a mimikájával, gesztusaival tükröt tart elénk; akinek a reakcióin keresztül fel tudnánk mérni, ha számára bántó, durva módon viselkedtünk.

3) Akinek nem működnek jól – vagy egyáltalán nem működnek – a belső gátjai, hajlamos lehet rá, hogy az online térben eressze ki az összes megdolgozatlan indulatát, dühét, frusztrációját. Az egész folyamat hátterében sok esetben egy kompenzálási vágy áll: mivel korábban már őt is bántották, ezért revansot vesz. Ezzel törekszik rá, hogy felülírja az érzést, hogy gyenge, sérülékeny.

4) Az indulat, az egymás felé irányuló harag, kritika és agresszió azóta jelen vannak a kapcsolatainkban, amióta az emberiség létezik. A kérdés csak az, mit kezdünk velük, hogyan reagálunk rájuk. Van, aki egy narcisztikus sérelemre azzal válaszol, hogy maga is hasonló kárt okoz a másikban – így igyekszik a saját sérült önértékelését helyrebillenteni. A narcisztikus sérelem azt jelenti, amikor olyan személyeskedő kritika, bántás ér, ami nagyon rólunk szól és hihetetlenül mélyre megy.

5) Az idei egy elképesztően embert próbáló év; épp ezért, ér rosszul lenni, félni, szorongani – egy szörnyű helyzetre ezek a megfelelő válaszreakciók. Ha egy bizonytalan, számos veszélyt rejtő helyzetben szorongunk, az azt jelenti, hogy jól működünk.

6) A bizonytalan helyzetekben az ember folyton a biztonságot, a kapaszkodókat keresi. És éppenséggel az is jelentheti a biztonságot, ha eltartja magától az őt körülvevő, nyomasztó helyzetet, ha megkérdőjelezi annak létezését. „Nincs is veszély, nincs is vírus” – sokan tagadással élik meg a szubjektív biztonságélményüket. Ez egyrészt valóban segíthet nekik megküzdeni az adott helyzettel, másrészt azonban nagy károkat is képes okozni: a külső veszély tagadásával nemcsak magukat veszélyeztethetik, hanem a körülöttük élőket is. Minél bizonytalanabb egy helyzet és minél kevésbé kézzelfogható a veszély, ami ránk leselkedik, annál nagyobb eséllyel kérdőjelezünk meg magunkban mindent.

7) Amikor minden megkérdőjeleződik, az összeesküvés-elméletek is könnyebben szárba szökkennek. Ezeknek az egyik alapja, hogy nem tudjuk, mi zajlik a háttérben, ami fokozza a sérülékenységünktől való félelmet. Az erő illúzióját adhatja valakinek, ha felveszi a megmondó szerepét, ha megpróbálja „leleplezni” ezeket az összeesküvéseket.

8) Bizonytalan, veszélyeket rejtő, fenyegetett helyzetekben a bűnbakképzés is beindul, ami általában a kisebbségekre irányul. Ha másra toljuk a felelősséget, azzal feszültséget vezetünk le, könnyítünk a lelkünkön. Minden kifelé projektált érzelem egyfajta primitív elhárító mechanizmusként működik, és lelki könnyebbséget jelent az emberek számára – ez a folyamat egyéni és csoportszinten is megjelenik.

9) Nagyon fontos, hogy odafigyeljünk a kommunikációnkra, arra, mit és hogyan mondunk. Amikor egy puskaporos hordón ülünk, egy szikra is elég ahhoz, hogy a hordó felrobbanjon. Az önkontroll mindenki esetében elengedhetetlen. Fontos a párbeszéd, a nyitottság, a szándék arra, hogy meghalljuk a másikat. Aki az indulatát a közösségi fórumokon árasztja szét, hajlamos lehet rá, hogy csupán a saját hangját hallja – így azonban óhatatlanul is tévedések áldozata lesz. Nem csupán egy igazság létezik; a sajátunk mellett meg kell hogy jelenjen a másik igazsága, megélése is.

10) Az, hogy egy ilyen bizonytalan helyzetben rosszul vagyunk, természetes – azonban ezt az állapotot is kordában lehet tartani. Az embernek kell, hogy legyen kapaszkodója, egy életterület, amiből erőt meríthet, ha minden megbillen körülötte. A saját erőforrásaink tudatosítása, felnőtt, érett kezelése elengedhetetlen. Ahogy például a fogápolás is a napi rutinunk része, úgy kellene gondot fordítanunk a mentális egyensúlyunk, az idegrendszerünk gondozására is. Így tudjuk csak megakadályozni, hogy rosszabbul legyünk lelkileg, mentálisan.

Tartsatok velünk, mert beszélnünk kell! 

Szeretettel várunk benneteket!

D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi

A Beszélnünk kell! további epizódjait itt találod: