Íme, a gyúrótermek természetrajza, ahol a kondigépek között maximumra járatódik a tesztoszteron, az önigazolás és a kapuzárási pánik. Vigyázat, a cikk erős iróniát tartalmaz!

Kormos Anett buzgó kommentolvasó. Nála jobban kevesen ismerik a kommentelők jellemrajzát. Péntek esti sírvaröhögös, bólogatós, (és szerencsés esetben nem magunkra ismerős).

Találós kérdés: Mi az, amivel könnyedén bepasizhatsz, aminek köszönhetően nem töri fel a lábadat a cipő, és ami egy füst alatt hozzásegít, hogy végre kivegyél egy hét rég megérdemelt szabadságot?

Kísérletező kedvűek vagyunk, ezt sohasem tagadtuk. Ezúttal pedig önfeláldozó módon egy NAGYON DURVA projektbe vágtuk a fejszénket. A ma esti buli elé egy kis kedvcsináló képgaléria rólunk.

Az eperfagyi... az fogalom. Nem csupán azért, mert még egy dal is született róla a hatvanas években, hanem azért is, mert tényleg nagyon finom. Ezzel a recepttel nem kell sokáig bíbelődni, viszont óriási sikereket érhetsz el vele. Persze csak akkor, ha másoknak is hagysz belőle.

Erre a cikkre vártál egész héten. Mondom, egész héten. Erre. A... ööö... izé... na jó: „cikkre".

Egy imádni való család imádni való apukájának imádni való posztjai az imádni való életükről. Igen, négyszer leírtuk, hogy imádni való. Vagyis ötször. Szeretünk túlozni.

Mondd csak, te milyen személynek, tárgynak vagy életérzésnek állítanál szobrot, ha tehetnéd?