–

Amikor nemrég a két gyerekem közti „nemösszehasonlító”  cikket írtam, akkor többeteknek megakadt a szeme a másodiknak nyújtott étkezési szolgáltatáson. Nevezetesen, hogy neki – az elsővel ellentétben – már sokkal ízesebben főztem, ezért jobban élvezte az evést, és mára pedig szinte mindenevő lett. Receptet is kértetek, amit most megpróbálok teljesíteni, bár nem biztos, hogy pontos mértékegységekkel tudok majd szolgálni.

Ízesített olajok

Az egyik nagy fegyverem az ízesített olaj volt. Előre készítettem egy adagot, például összemelegítettem egy gerezd fokhagymát kábé egy deci olívaolajjal, és néhány ág kakukkfűvel vagy rozmaringgal. Épp csak, hogy melegre hevítettem az olajat, nem kell benne semmit sütni, csak a hevítéstől hamarabb átveszi az ízeket. De ha van időd, akkor hagyhatod a konyhapulton állni, pár nap alatt így is jó ízes lesz. Lehet kevesebb fokhagymával vagy anélkül is készíteni, de más fűszereket is használhatsz nyugodtan. Ezt az olajat aztán átszűrve hosszú ideig tárolhatod, és ebben karamellizálhatod a sárgarépát (vagy párolhatod a sütőtököt. krumplit, stb), amivel aztán kevés vízzel leturmixolva felnőttek számára is élvezhető répapürét kapsz (magadnak azért sózd meg, szerintem). Vagy ha a bolti, eleve szándékosan ízetlenre készített – egyébként szerintem egyáltalán nem ördögtől való – főzelékek mellé teszed le a voksod, azokat is tudod ízesíteni pár csepp olajjal.

Fűszerek

Nagy kedvencem a füstölt piros paprika. Nagy kedvenc, mert én szeretem, és én fogok a jövőben is főzni a gyereknek, jobb, ha hozzászokik, nem? Meg eleve, füstölt, tehát jó. A másik a madras currypor: ez a fűszerkeverék egyáltalán nem csípős, és meglepően sok mindenhez megy: lencsefőzelékhez, karfiolhoz, húsos ételekhez. Igazán mindkettő akkor érvényesül, ha olajban tud kioldódni az íze, nem árt neki egy kis előmelegítés pár csepp olívaolajban. Kömény, kevés bors, gyömbér, ez mind sok-sok íz, amit habzsolt a kis gömböckém. A céklán kívül mindent evett, azt semmilyen fűszerrel nem volt hajlandó: már hathónaposan is öntudatos volt.

Szószok, paszták, egyebek

Ezekkel már én sem voltam olyan bátor, de nem az ízük miatt. A thai halszósz és a misopaszta például remek umami-forrás, csak sajnos nagyon sós mindkettő. Azt is érdemes tudni, hogy a miso-pasztában árpa van, vagyis glutén. Ma már nem kell félni a glutén bevezetésétől sem, a legújabb kutatások szerint a minél későbbre tolt bevezetés nem csökkenti az allergia kialakulását, úgyhogy én eszerint adtam glutént, paradicsomot, epret, mogyorót is. Tejet nem, mert más allergiákkal ellentétben sajnos már előfordult a családban laktózintolerancia. De vissza a szószokra: egy-két csepp hal- vagy szójaszósz szinte bármibe mehet. A miso-pasztából készülhet nagyon enyhe miso-leves, de főzelékbe is keverhetjük. Az umami-bombából szinte bármibe rakhatunk egy kávéskanálnyit. És a másik megkerülhetetlen umami: a parmezán. Nem olcsó, cserébe nagyon kevés is elég belőle, a reszelt parmezán egy átlagos zöldborsófőzeléket is szinte Michelin-csillagos szintre emel!

Gyümölcsök

A gyümölcsöket a mai napig követelik a gyerekeim maguktól, amire nagyon büszke vagyok. Nem tudom, hogy ez az én zsenialitásomnak tudható-e be, vagy ők a zsenik, mindenesetre fűszerezés tekintetében itt is bátor voltam/vagyok. Annak idején vaníliával, fahéjjal, szerecsendióval turmixoltam ezeket, kis mennyiségben mindegyik teljesen oké, és persze jóízűek. De sikeres volt a bazsalikomos barackturmix is, és a banános citrom „fagyim” is, ami gyakorlatilag egy leturmixolt banán kábé egy kávéskanálnyi citromlével. Cukor persze nuku, de amikor az egyes gyümölcsöknek szezonja van, akkor önmagukban is bőven elég édesek.

Remélem, ezek mind segítenek abban, hogy a jövő válogatós gyermekei mégse legyenek annyira válogatósak. Nekem egyelőre úgy tűnik, jó úton járok, úgyhogy csak előre, bátran!

Horvát Sára

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/gresei