Okoskonyha: Ha unod a mézeskalácsot, itt a megoldás – a legeslegjobb karácsonyi keksz titkos receptje!

–

Azon gondolkodtam hogy Okoskonyha címén lehet-e olyat írni, amiben nincs okoskodás meg tudomány, csak a recept maga, az arról szóló tippek, kipróbált trükkök, az alapanyagok miértje, és így tovább. Aztán rájöttem, hogy ez maga az okoskodás, úgyhogy meggyőztem magam: a mai Okoskonyha a receptről szól, és nem fordítva, ahogy az eddig lenni szokott.

És akkor rögtön mondom, hogy nem sütök mézeskalácsot. Talán négy éve, még a gyerekek születése előtt volt az utolsó mézeskalács-sütésem, de nem is tudom, miért. Macerás a tészta összerakása, ragad, kemény, és tulajdonképpen nekem – azt hiszem – túl fűszeres.

Aztán kitaláltam, hogy miért ne csinálhatnék karácsonykor is omlós kekszet, ugyanúgy lehet fenyőfa formájú, festegetni, díszítgetni is tök jól lehet, csak finomabb, mint a mézeskalács, és sokkal, de sokkal egyszerűbb vele bánni.

Omlósból jót

Itt az első kérdés: mitől lesz jó omlós a keksz, nem morzsálódós, hanem tényleg omlós. És nem is kőkemény, hanem épp jó, középen inkább puhább... Nyáron kezdtem a kísérletezést egy levendulás keksszel: hideg vaj vagy puha? Porcukor vagy kristály-? Finomliszt vagy más? Annyi itt a kérdés!

A kísérletezés minden fázisa érdektelen, a lényeget mondom: van egy tök jó tésztám, amiben puha vaj, kristálycukor és részben teljes kiőrlésű liszt van, ezenkívül vanília- és mandula-, igen, mandulaaroma, de épp csak annyi, hogy a kész süti kissé mandulás illatú, ám nem igazán mandulaízű. Ne örvendezzetek, a teljes kiőrlésű liszttől nem lesz egészségesebb, viszont tovább erősíti azt a diós ízt, ami miatt a mandulaaroma is belekerül. Ezt a tésztát én szépen összekeverem, de épp csak hogy összeálljon, kinyújtom, és beteszem a hűtőbe egy éjszakára. Kinyújtva egy sütőpapíron vagy kettőn, szépen pihen a joghurtok tetején. Másnap reggel pedig kiszaggatom a formákat, és nem túl forró sütőben nem túl készre sütöm. És nem szuper, hanem isteni szuper omlóspuhafinom keksz lesz belőle.

Mi a máz?

Eddig megvoltam, de aztán jött a következő bajom. Ez a porcukor víz/citromlé máz sztori nekem annyira nem jött be. Túl keményre szárad az én jó kis omlós sütimen, úgyhogy kellett kicsit farigcsálni, de ezt is megszültem végre, és mára ez is pont olyan, ahogy én szeretem. Nem szárad nagyon keményre, nem is matt, van íze, és viszonylag könnyen lehet vele dolgozni is.

Tudom, bonyolult lélek vagyok. Túl nagyok az igényeim... Nézegettem az amerikai recepteket, ahol könnyen el lehet tévedni a mázak, bevonatok, krémek rengetegében, és végül a sok mindenből kreáltam egyet. Semmi ördöngösség nincs benne, csak egy titkos hozzávaló, ez pedig a sorbet-nál már kitárgyalt kukoricaszirup, amit a utóbbi időben leginkább bioboltokban találok meg, kukoricamaláta szirup néven. Ettől a máz fényes lesz, és ugyan keményre szárad a kérge, de belül azért még harapható. Ráadásul olyan kis műanyag flakonokba töltöm (a töltöm az túlzás, kanalazom inkább, mert annyira sűrű), ami összenyomható, és leginkább műszaki weboldalakon árulják olajtárolásra, de cukrászkellékeseknél is beszerezhető, csak kicsit drágábban. Ezzel meg aztán külön boldogság a díszítgetés.

Idén pedig még – szégyen, gyalázat – a bolti cukormázat is bevetettem, ez olyan sűrű, hogy ez lett a körvonal, és a saját mázammal csak kitöltöttem a körberajzolt részeket.

Gyerekjáték

Idén már a nagyobb, majdnem négyéves gyerekem is becsatlakozott, és minden lépésben részt tudott venni. A legjobban persze a díszítést szerette, az összes kis golyócska nyomkodását meg a mindent mázzal összekenést. Nem baj. Az a lényeg, hogy simán gyerekes az ügy, szaggatni, kenegetni mindenki tud. Ráadásul élvezik is. És még karácsonyfadíszt is készíthetünk a kekszekből, ha pár perccel azelőtt, mielőtt kivennénk a sütőből, lukat szúrunk a kekszekbe egy vastag tűvel.

És akkor íme, a nagy mű, az összes titkomat kiadom, viszont cserébe szívesen várom a tapasztalataitokat. (És egy jó mázreceptre is vevő vagyok!)

Karácsonyi omlós keksz mázzal – a titkos recept

Ebből az adagból nekem nagyjából 20 keksz lett, köztük az ökumenikusság jegyében, a hanukára való tekintettel, hatágú csillagok is, amit nagyon szépen lehet díszítgetni. Viszont egész nyugodtan használható szülinapra, teasütinek, mázzal vagy anélkül, csokibevonattal, lekvárral, egyszóval, ahogy csak akarod, és amikor csak akarod. Nincs karácsonyi feelingje, ha augusztusban készíted lekvárral, és akkor sem, ha februárban sütöd csokimázzal a hideg délutánokra.

Keksz

17 dkg puha vaj

15 dkg kristálycukor

1 nagy tojás

2 kiskanál vaníliakivonat (mostanra akár a saját magad által készítettet is használhatod)

¼ kiskanál mandulakivonat

20 dkg finomliszt

8 dkg teljes kiőrlésű liszt

½ kiskanál sütőpor

Máz

18 dkg porcukor

½ kiskanál vaníliakivonat

1 kiskanál kukoricaszirup

2-2 ½ evőkanál langyos víz

1 csipet só

Elkészítés

A tésztához célszerű robotgéppel nekikezdeni, mert a vajat jó habosra kell keverni, persze ez fakanállal is megy, csak jóval hosszabb ideig tart. Tehát, ha a vaj habos, mehet hozzá a cukor, ezzel is keverd ki, majd add hozzá a tojást, a kivonatokat, és mindent keverj össze, körülbelül két percig tart ez a művelet.

Közben add a kétféle, összesen 28 dkg liszthez a sütőport, és a robotgépet alacsony fokozatra állítva tedd apránként a vajas keverékhez, de ne keverd túl, épp csak annyira, míg össze nem áll. Ha túl puhának találod, és nem áll össze, egy evőkanalanként adagolj hozzá lisztet, de semmiképp nem lehet száraz a tészta, akkor nem lesz finom.

A kétfelé osztott kész tésztát nyújtsd ki nagyjából fél centi vastagra a sütőpapíron. Ha szükséges, a sodrófát és/vagy a tésztát porcukorral szórd be, hogy ne ragadjon. Így, ahogy van, a sütőpapírokat egymásra téve tedd a hűtőbe legalább három órára, de inkább egy egész éjszakára.

Másnap melegítsd elő a sütőt 175 ºC-ra, majd szaggasd ki a sütiket. A maradék tésztát gyúrd össze, nyújtsd ki, és tedd vissza a hűtőbe, addig dolgozz a tészta másik felével, és így tovább, amíg tart a tészta. Nyolc-tizenkét percig süsd, de nyolc percnél már nézd meg: és amint barnul a széle, vedd is ki. Komolyan! Kevésnek tűnhet az idő, de így lesz finom, és csak a sütőtől függ, pontosan mennyi idő kell neki.

Hűtsd ki, és kész a keksz. A mázhoz mindent keverj össze, aztán jöhet a díszítés. Színezheted is ételszínezékkel, és kétféle sűrűségűt is készíthetsz, hogy az egyikkel körvonalat tudj rajzolni, ami nem folyik, a másikkal meg „színezz” (én persze a boltit vettem körvonalazónak). Hagyj neki időt, hogy kiszáradjon. Jó esetben 24 órát kell várni, de 12 óra után már elég stabil a máz. A máz száradása alatt a keksz nem szárad ki. Ha csomagolnád, akkor viszont tényleg várj 24 órát, hogy ne nyomódjon össze.

 

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Fotók és recept: Horvát Sára