–

Galgahévízen fékezek le egy családi ház előtt. Szépen rendben tartott porta, virágok a ház előtt. Már várnak rám, megyünk is egyenesen hátra, a kertek felé. A ház mögött hatalmas földterület, a szomszéd épp a krumplit szedi fel. „Csak hobbiból van a kert, nagy a család” – mondja, miközben a másfél éves kisfiát terelgeti az almafák mellett.

Varga Marianna, Magyarország első teaültetvényének tulajdonosa a szépen mulcsozott sorokra mutat, ahol 650 teacserje kapott helyet. Hogy leszünk ennyiből teanagyhatalom? – kérdezem magamban. És ha ilyen jó a teának itthon, miért termesztik szinte kizárólag nagyon messze tőlünk, és miért nincsenek tele az alpesi hegyek teával?

Európában egy helyen, az Azori-szigeteken termelnek teát, ahol szubtrópusi a klíma. Ott viszont 130 éve, igaz, csak egyetlen család. De mostantól lehet, hogy minden megváltozik.

A történet egy lelkes holland teázóval, Johan Jansennel kezdődött, aki nagyon szerette volna saját cserjéjéről kortyolgatni a nedűt. Ezért elutazott Kínába, tanulmányozta a teatermesztést, és japán botanikusok segítségével kifejlesztett egy hidegtűrő teafajt, alig nyolc év alatt. „Olyan variánst kellett keresni, ami nem fagy el, de ízben ugyanolyan, mint a kínai. A teakóstolókon jól szerepeltek a teák, ezért úgy döntött, hogy Európa országaiban keres teanagyköveteket, akik majd termelőket toboroznak, és terjesztik ez európai tea hírét. Egy holland-magyar szakfordító olvasta ezt a felhívást, ő talált rám” – meséli Marianna. „Én ugyanis eredetileg kertészmérnök vagyok, és Londonban szereztem teaszakértői képesítést. Tea-workshopokat szoktam tartani, mert megvan hozzá a szakmai hátterem, ami által többet tudok a teáról, mint egy átlagos kereskedő” – részletezte, miért esett épp őrá a választás.

Örömmel mondott igent, bár nem tudta, hogy lesz-e ebből valami, de a szakmai kihívás része nagyon vonzónak tűnt. És, hogy miért lenne jó a magyar tea? Egyrészt ott van a környezettudatosság, tehát hogy csökkentsük a termék utaztatásával járó széndioxid kibocsátást. Ez már önmagában elég lenne, de ott a dolog másik fele, hogy az általunk megvásárolt teát lehet, hogy évekkel ezelőtt már leszárították.

„Itthon egyre szívesebben fogyasztanak hazai borokat az emberek, és azt gondoltam, hogy ez teával is mehetne, lehetne a teafogyasztást is népszerűsíteni. Elvállaltam hát a teanagyköveti szerepet Magyarországon” – meséli.

Hollandiában tanulta ki az ültetés, termesztés, szedés mikéntjét, de egyelőre csak a zöldteával próbálkozott, jövőre lesz az oolong és a fekete tea a soros. A nagykövetség nem puszta titulus, Marianna koordinálja a teljes projektet, amibe bevont más termelőket is. Felvásárolja a teát, amit itt termesztenek, majd Hollandiába küldi feldolgozni.

Ez úgy néz ki, hogy az ország számos pontján vannak már ültetvények. Mariannánál lehetett jelentkezni, ő pedig a megnézte a jelentkezők által felkínált területet, hogy alkalmas-e a termesztésre. Tavasszal újból tesz egy kört. „Személyesen tanítom be a szedést, mert nem mindegy, mit gyűjt be az ember. Háromhetente, egyszerre kezdi mindenki a szedést, majd egy hűtőkamionba kerül a tea, és azonnal indul is Hollandiába, ahonnan majd bezacskózva és feldolgozva tér vissza hozzánk. A hosszú távú cél az, hogy az itthon eladható rész ne is kerüljön ki Hollandiába, hanem itthon dolgozzuk fel, és rögtön kerüljön a boltokba.” 

Kínai vs. Japán

A tea feldolgozása két módon lehetséges: van a kínai, illetve a japán feldolgozási technika, itthon az előbbit alkalmazzák. Ennek lényege, hogy a kemény, bőrszerű leveleket „megsütik”, míg a japánok csak gőzölik. A felhevített wokba kerül a tealevél, amit megforgatnak, és hő hatására összefonnyad. A sodrás során felszakadnak a sejtfalak és kiszabadulnak az illóolajok, ettől lesz aromája. Utána sodorják és szárítják – ezt nevezzük zöldteának. A fekete tea hasonlóan készül, de ott a sodrás után fermentálják is a teát, azaz erjesztik. Egy magas páratartalmú nedves szobába helyezik, aminek hatására a cukormolekulák erjedésnek indulnak, majd maximum 24 óra múlva leszárítják. Az oolongot, ami a zöld és a fekete tea közt helyezkedik el, mindössze nyolc–tíz órán át fermentálják.

A holland Johan Jansen elgondolása az volt, hogy úgy tud elérni nagyobb tömegeket, ha ízesíti a tealevelet, és minél egyszerűbben elkészíthető, kóstolható teákat készít.

„Valójában a szálas tea a jó tea, de tudom, hogy árral szemben evezek, és sokak számára kényelmesebb a munkahelyen filteres teát készíteni” – mondja Marianna.

„Viszont az tévhit, hogy a teacserje csak meleg, vulkanikus talajon és magas páratartalomnál él meg. Sok helyen, például Ausztráliában, Vietnámban, Kenyában is vannak már teaültetvények, de a legjobb minőség még mindig Ázsiából jön. Nem is az a cél, hogy kiüssük az ázsiai teát a pozíciójából, hanem a termékbővítés azok számára, akik szeretnek hazait vásárolni. Ez nem bio, de vegyszermentes, bár még nincs meg a certifikációja, mert nehéz lenne az összes termőhelyről beszerezni” – fűzi hozzá. A tavaszi-nyári szedés adja a legjobb minőséget, és többnyire a felső két levél a legfrissebb és legüdébb, így ezekből lesz a legjobb minőségű tea.

Hazai föld

„Amikor elindultam haza, azt gondoltam, hogy majd egy–két teaszerető gazdálkodó fog rendelni cserjét. Meglepett, hogy ehhez képest mennyi termelő jelentkezett, akinek volt területe,  fóliája, földje, és profi volt. Akad köztük olyan, aki 25 éven át krizantémot termesztett, más pedig paprikát vagy dohányt. Sokan évek óta nem termelnek, és ott állt üresen a földjük” – folytatja.

„Csak amikor elkezdtem, akkor jöttem rá, hogy ez sokkal több annál, mint amit képzeltünk. Megértettem, hogy ez egy hatalmas lehetőség.

A termelők is lelkesedtek: volt, aki négy hektárt is be akart ültetni, de mondtam neki, hogy várjuk meg az első évet, nézzük meg, hogy érzi magát a növény, hogy éli túl a telet, és csak aztán szövögessünk nagyravágyóbb terveket. Összesen 2100 cserjét ültettünk el most, ki többet, ki kevesebbet.”

Teaültetvényre jelenleg nem kérhető  földalapú támogatás, nem szerepel a támogatandó növények listáján, mert annyira új kultúra egész Európában.

Egy tőről 20 gramm teát lehet egy szedéssel nyerni, ami azt jelenti, hogy a teljes magyarországi teaültetvényről 42 kilogrammot lehet szüretelni, és egy tea készítéséhez másfél gramm tealevélre van szükség. Ha szerencsénk van, tíz–tizenkét alkalommal lehet szüretelni a teát évente. Ennek oka, hogy a tea nyáron hetente két centit nő. Áprilistól októberig szabadföldön lehet szedni, márciustól novemberig pedig fólia alatt. A teacserjék árát a termelők fizették, mi pedig kilónként fizetünk nekik a leszedett levelek után. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem kutatócsoportjával közösen kísérleteket is végzünk, aminek az eredményeit megkapják majd a termelők is. Gödöllőn teszteljük például, hogy mennyire bírja a hideget a növény: négy kísérleti parcellánk van, mindegyikben más-más hőfokon stresszeltük a növényeket. 

Nálunk még nincs a teának kártevője, hiszen ez itt egy új kultúra, de lehet, hogy egy-két év múlva felbukkan majd valami.”

A teanövény méhlegelőként való hasznosítása is egy teljesen új kísérlet, de mivel októberben virágzik a tea, még nem derült ki, hogy szeretik-e a teavirágot. Azért lenne jó, ha rákapnának, mert a méheket októberben már be szokták zárni, és onnantól etetni kell őket, viszont ha maguktól kinn maradnának novemberig, azzal egy hónapnyi táplálékot spórolhatnának a méhészek.

Végső változat

A hazai termelők szeretnék, ha már nyáron a boltokban lenne a magyar tea, bár várhatóan nem lesz olcsó. Hollandiában sem számít olcsó terméknek. „Nem fogunk lemenni egy átlagos kínai tea ára alá, már csak a kézimunka miatt sem. A távolabbi cél a teafogyasztás fellendítése lenne, és az, hogy ne csak akkor igyanak teát az emberek, amikor megbetegednek, tehát október- novemberben, hanem hosszabb ideig. A termelők oldaláról nagyon nagy a lelkesedés, de az még kérdés, hogy a vevők is ugyanígy lesznek-e vele. Az biztos, hogy egyszer mindenki meg fogja kóstolni” – reménykedik Mariann.

A magyar teanagykövet álma egyébként az, hogy létrehozzon egy bemutató kertet, ahol megmutatná, honnan is kerül a csészébe a tea. „Sok embernek fogalma sincs arról, honnan származik a tea, melyik részét kell leszedni, és milyen feldolgozási folyamaton megy keresztül. Pedig a sütés során itt is csodálatos illatok szabadulnak fel, és ha ezt megérzik az érdeklődők, az szerintem nagyon erős benyomást tesz majd rájuk.” 

Zimre Zsuzsa

Képek: Csiszér Goti/WMN Goti Photography