„Bajnoknő bárki lehet, aki az egyensúlyt megtalálja” – beszámoló a WMN kerekasztal-beszélgetéséről

–

Kellemes nyári kánikulában vártunk a hajó indulására. Bár önmagában ellentmondásnak hangzik ez a három szó, hogy „kellemes nyári kánikula”, mégis nyugodtan elhihetitek, hogy mindez megvalósulhat. Ehhez persze három dolog kell: vízpart, jól behűtött hideg ital, és persze jó társaság. Azoknak, akik szombat este velünk tartottak a Vodafone Bajnoknők-hajóra, mind a háromban részük lehetett. Miután felhúztuk végre a horgonyokat és mindenki biztonságban, fröccsel a kezében helyet foglalt, végre kezdődhetett is az est.

A WMN kerekasztal-beszélgetésének moderátora és egyben a Vodafone Bajnoknők kampányarca Gyárfás Dorka volt, aki a beszélgetés során a női bajnokok lélektanát kutatta a sportban, az üzleti és a kulturális életben. Az est során beszélgetőpartnerei voltak Bíró Attila, a magyar női vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya, Rédei Kata, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó, Oltai Kata kurátor, művészettörténész, Eleni Korani galériavezető, a magyar kultúra nagykövete és Árva Ildikó, a Lenovo marketingvezetője.

Kiszámíthatatlan a női lélek?

Mennyire acélos az önbizalmunk nekünk, nőknek, és mennyire van köze ennek a néplélektanhoz? – teszi fel rögtön a kérdést Gyárfás Dorka az asztaltársaságnak. A beszélgetés résztvevői már rögtön az elején megegyeznek abban, hogyha hullámvölgyekről van szó, a nemi egyenlőség teljesül: férfiak, nők teljesítményére egyaránt kihat, ha van egy kis megingás a lelkükben, életükben. Csak talán a nők jobban kimutatják, vállalják az érzelmeiket. Ha egy csapat vezéregyénisége inog meg, akire a többiek támaszkodnak, akkor dominószerűen borulhat minden – teszi hozzá Rédei Kata. Talán ezt láthattuk a női vízilabda-válogatottnál is, hiszen ellenfeleikkel ellentétben öt meccset sorozatban megnyertek, a hatodik mérkőzésnél azonban valami miatt mégis alulmaradtak. Bármivel próbálkozott edzőjük, nem tudta őket visszahozni a játékba.

Az önbizalmukkal együtt így az éremesély is elúszott.

Éld meg a pillanatot
Az önbizalom pedig elképesztően fontos szerepet játszik a sikereinkben. Ehhez viszont meg kell állni, és megélni a dicsőség pillanatát.

„A mi szakmánkban nagyon jellemző, hogy felfedezünk egy-egy műalkotást, és ha őszintén belegondolunk – ha csak egy híradás nem tudósít róla sokszor –, nincs idő megélni azt a sikert, hogy felfedeztünk egy műalkotást” – meséli Eleni Korani. Majd hozzáteszi, emlékeztetni kell magunkat folyamatosan arra, hogy mi a siker, és akármilyen sikerélmény is ér, álljunk meg és adjuk át magunkat az élménynek. Eleni Korani származása szerint görög, ugyanakkor Magyarországon nőtt fel, és mint mondja, világéletében megingathatatlan önbizalma volt. Míg ő egy bukásban fejlődési lehetőséget lát, addig azt tapasztalja, hogy itthon sokkal könnyebben adjuk fel és roskadunk magunkba. Hajlamosabbak vagyunk a rosszat meglátni mindenben.

Rédei Kata, aki sokáig Szicíliában élt, úgy látja, hogy könnyen belesüppedünk a bajba, elégedetlenkedünk, miközben mindenki más elismeri a teljesítményünket. Nehezen kezeljük a problémákat, mindennek a tetejébe ott is generáljuk, ahol nincs is.

Bíró Attila dolgozott hazai csapatokkal, külföldiekkel, férfiakkal és nőkkel egyaránt. Munkája során nem tapasztalt e tekintetben nemi különbséget, kulturálisat viszont annál inkább. Amikor délen játszott, emlékszik, a görög csapattársai már rég buliztak, de ő még mindig az előző nap vereségét emésztette. Szerinte a magyaros mentalitás gyakran szorít korlátok közé.

Ismerd meg ellenfeled
Na, de mi a helyzet a másoknak való megfelelési kényszerrel?

Eleni szerint a megfelelni vágyás és az elfogadás dinamikája végigkíséri az életünket. Minden családnak, kultúrának megvannak a saját rendezőelvei, amelyek mentén él, ahogyan a szakmáknak is.

„Rendkívül sokat kellett küzdenem a szakmámban, hogy elfogadják a véleményem. Nagyon konzervatív területen dolgozom, ahol nincs olyan, hogy egy nő harminc- vagy negyvenévesen sikeres. Egy nő hatvanévesen az, akinek a szavára adunk.”

Mit jelent konkrétan ez a harc? Fiatal nőként mennyivel nehezebb érvényesülni, főleg ha szép, dekoratív nőről van szó? – teszi fel a kérdést Eleninek Dorka.

„Hiszem, hogy a szépség ajtókat tud nyitni, de amikor már ott ülsz az előtt az ember előtt, akkor muszáj, hogy a fejedben legyen valami. A klienseimmel, akikkel kapcsolatban állok, pontosan tudatában vagyok annak, hogy folyamatosan tesztelnek. A másodperc tizede alatt megfelelő választ kell adnod, hogy úgy érezd, a kölcsönös bizalom még fennáll, az üzletnek a sikeressége még ott van a levegőben. Jó emberismerőnek kell lenned, empatikusnak, és figyelned kell a másikra. Egy üzleti megbeszélés során, akárcsak a vízilabdában, muszáj tudnod, hogy az az ember, aki veled szemben ül, kicsoda.”

Mindenki egyenlő, de vannak, akik egyenlőbbek
Mindennapi harcokat azonban nem csak a tárgyalóasztalnál vagy a medencében kell megvívni. A kivételes teljesítmények ellenére jelen van a rejtett szexizmus a sportokban ugyanúgy, mint az üzletben. Ha a férfi- és a női vízilabda-válogatottat nézzük, vannak különbségek a fizetésben? – teszi fel a kérdést a vízilabda-válogatott edzőjének Dorka.
Tradícióból fakadóan vannak – állítja Bíró Attila. - A női vízilabda húszéves sportág, a férfi már százéves, így akár szponzorációban, anyagi elismerésben is akadhatnak különbségek.

„Ugyanakkor a nemzetközi szövetség elkötelezetten támogatja az egyenlőtlenségek megszüntetését.”

Majd hozzáteszi: 12 csapat van egy olimpián, a nőknél nyolcról felemelték tízre a résztvevők számát. Persze ez még mindig nem elég, ennél több kell.

A különbség azonban nemcsak az anyagiakban szembeszökő, hanem egy sokkal látványosabb helyen, például a sajtóban is – hívja fel a figyelmet Oltai Kata a szeximus egy látványosabb formájára. Reklámokban, magazinokban, amikor a női sportolókat, bajnoknőket ábrázolják, sokszor csak bizonyos szűrökön keresztül átment idealizált szépségek kerülhetnek be. Ugyanez nincs meg a férfi sportolók esetében.

A vb-n ehhez kapcsolódóan volt is egy botrány, amikor egy fotós egyebek közt a szinkronúszó lányok fenekét fényképezte – teszi hozzá Dorka. Ebből ma már ügy lesz. A fotósnak bocsánatot is kellett kérnie.

A siker azonban a megfelelő mentális felkészülésen is múlik, az ilyesfajta botrányok kibillenthetik a sportolót. Ennek érdekében Bíró Attila megkérte a lányokat, hogy a verseny előtt két héttel már ne legyenek fenn a Facebookon – ebbe a csapat gond nélkül belement.

Szülőnek áldás, a karriernek átok a gyerek?
Mi a helyzet a sikerrel, a karrierrel gyerekvállalás esetén? – merül fel a jogos kérdés.

Attila szerint akár szülés után is megéri visszamenni játszani, és tesznek is azért, hogy kedvező lehetőségeket teremtsenek a bajnokoknak. Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell, hogy ezt a fajta munkát képtelenség fizikailag sokáig csinálni. A nőknél pedig szülés, családalapítás után kifejezetten nehéz. Éppen ezért, ha valakinek van mellette egy jó munkája, nem biztos, hogy a vízilabdát választja, hiszen nem feltétlenül életcélja a sport.

Mindez nem csak a sportolókra igaz– hívja fel a figyelmet Oltai Kata. Nőként ott a fizikai kihívás is, nehezebb visszaállni kilenc hónap terhesség és szülés után. Van, akinek két hónap alatt, van, akinek két év alatt sikerül. Tapasztalata szerint nagyon sokat változtat egy gyerek a hozzáálláson, vagyis azon, hogy vissza akar-e menni dolgozni.

Eleni azonban teljesen másképp értékeli az anyaság és a karrier kapcsolatát, számára a kettő kéz a kézben jár. „Úgy szültem, hogy szombaton még dolgoztam, és vasárnap reggel a férjem azt mondta, hogy ez egy szép nap a szüléshez. Úgyhogy aznap megszültem a kislányomat. Tíz nap múlva kinyitottam a galériámat, a kicsi folyamatosan velem volt és kétóránként szoptattam.”

„Bajnoknő éppen ezért az – mutat rá Árva Ildikó –, aki egyaránt sikeres az életben, a családban és a munkában. Bajnoknő bárki lehet, aki ezt az egyensúlyt megtalálja.”

Az estről készült további képekért kattints képgalériánkra!