Prof. dr. Bányai Éva a rák lelki hátteréről: „Ezt a betegséget csak együtt, szövetségben győzhetjük le”
Milyen szerepe van a tartós stressznek, a lelki terheknek és az emberi kapcsolatoknak a daganatos betegségek kialakulásában és a gyógyulásban? Prof. dr. Bányai Éva pszichológus nemcsak kutatóként, hanem ráktúlélőként, saját tapasztalatait megosztva is beszél arról, hogyan hathat a lélek a testre, miért életbevágó az orvosi kommunikáció, és miért nem lenne szabad magukra hagyni a rákbetegeket – mert gyakorta ez történik. Kurucz Adrienn interjúja.
–
Kurucz Adrienn/WMN: Tudományosan bizonyított, hogy a daganatos betegségek kialakulásában lelki tényezők is szerepet játszanak?
Bányai Éva: Igen. Különböző daganattípusoknál eltérő mértékben, de nagyon erős a kapcsolódás. A rosszul feldolgozott, tartós stressz, a tehetetlenségérzés, a krónikus lelki megterhelés az immunrendszeren, a hormonális szabályozáson, az idegrendszeri közvetítő mechanizmusokon keresztül hat a szervezetre.
Az ember társas lény, és a társas stresszhez különösen nehéz alkalmazkodni.
A megalázás, a kirekesztettség, a tartós bántalmazó kapcsolatok, az állandó kiszolgáltatottság vagy reménytelenség olyan terhelések, amelyekhez nem lehet hozzászokni. Ezek hosszú távon roncsolják a szervezet megküzdőképességét.
K. A./WMN: Tehát a lelki tényezők közvetve, például az immunrendszeren keresztül hathatnak?
B. É.: Pontosan. Ez nem valami ezoterikus állítás, hanem élettani mechanizmus. Az immunrendszernek kulcsszerepe van abban, hogy a szervezet mit kezd a kóros sejtekkel. Ezért nem mindegy, milyen állapotban van valaki lelkileg, milyen támogatást kap, mennyire tudja csökkenteni a tartós feszültséget.
K. A./WMN: Ön nemcsak kutatója a témának, hanem érintett is a betegségben. A saját története fordította a figyelmét erre a területre?
B. É.: Igen, huszonnégy éve vagyok ráktúlélő. Magas kockázatú melldaganatom volt, nyirokáttéttel. Masztektómián estem át, kaptam kemoterápiát, sugárterápiát. És biztos vagyok abban, hogy már nem élnék, ha akkor nincs meg az a szakmai tudásom a hipnózis területén, amivel magamnak is segíteni tudtam.
A kezelésem egyik szakaszában egy akkor még kísérleti szerrel, taxollal kezeltek. Akkoriban ez még nem volt rutinszerű, a mellékhatásait sem ismerték teljeskörűen, így premedikációt sem kaptunk hozzá. Tudtam, hogy a szer egyik legsúlyosabb mellékhatása az lehet, hogy életveszélyes szintre csökkenti a fehérvérsejtszámot, és emiatt félbe kell szakítani a kezelést. A száz betegből, akik ezt a kezelést kapták, 99-nek le kellett állnia vele. Én voltam az egyetlen, aki végig tudta csinálni.
K. A./WMN: Hogyan lehetséges ez?
Csatlakozz a WMN-Tagsághoz!
Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.
Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat!
Szükségünk van a támogatásodra.
Megnézem a tagsági csomagokatvagy bejelentkezem
A kiemelt kép illusztráció, Forrás: ELTE PPK, Unsplash/ National Cancer Institute, Universtock
Glow
Glow