Egy másik apa napja
Szeretjük, ahogy olvasóink írásra inspirálják egymást. A tegnapi, idilli apa-sztori után ma egy kevésbé rószás történet következik. Az apáról, aki nincs ott.
Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
Szeretjük, ahogy olvasóink írásra inspirálják egymást. A tegnapi, idilli apa-sztori után ma egy kevésbé rószás történet következik. Az apáról, aki nincs ott.
Nem mindennapi szerelmi vallomás egy patchwork család szívéből. Az apropót az adja, hogy ma Németországban az apukákat ünneplik.Legyen itthon is Apák Napja!
Hogy mit tudunk a demenciáról? Semmit, hiszen velünk nem történt meg, nem voltunk a közelében sem. Egyik olvasónk azonban most elmeséli nekünk az ő és a férje történetét. Mi marad a családból, ha a házastársak egyike szép lassan elfelejt mindent?
Az élet valamikor úgy hozza, hogy be kell pakolnunk azt a bizonyos koffert, és tovább kell állni. Ez sokszor jelenti a kudarcot, vagy egy szerelem végét, netalán mindkettőt egyszerre. Olvasónk, Radmila külföldi életének a végéről mesél, amely egy nagy szerelmi csalódással ért véget. Mert veled is megtörténhet.
A legboldogabb párkapcsolatot is próbára teheti valami váratlan viszontagság. Például az, amikor egy pár nagyon szeretne gyermeket, látszólag minden rendben is van, de mégsem jön össze. Olvasói történet.
Hú, de jó, amikor nem nekünk kell megzabolázni azt a sok mérget, amit egymásra fröccsentenek olvasók. Még csak azt sem gondoljuk, hogy tudatosan. Nem, az ítélkezés, a megbélyegzés a bőr alól szivárog föl, szinte észrevétlenül. De szerencsére mindig akad egy józan hang... egy másik olvasó.
A nő viszi a vállán a családot, közben mosolyog. De az életben vannak olyan helyzetek is, amikor nem a mosoly a megfelelő reakció, és ha oszlopdiagrammot készítenénk az életünkről, akkor vajon mennyi lenne ennek függvényében a boldog órák száma? Kedves olvasónk, Lilla elmeséli, mert lehet veled is így történik.
Hogyan ér véget egy emberi élet? Ilyen is lehet az öregkor? Minek kell történnie ahhoz, hogy idős korára az ember zártosztályra kerüljön? Olykor az elme a legkönnyebben bomló anyag. Erről mesél nekünk egyik kedves olvasónk, Diána, hiszen bárkivel megtörténhet.