A ma kezdődő Budapest Pride margójára. Nézz mélyen a tükörbe.

Egy szakadékot nem lehet két lépésben átugrani. Levélírónk, Barbara nem sokat lacafacázott. Eldöntötte, felkészült, majd elrugaszkodott. És élvezi. Egyelőre mindenképp. Mert mostantól egy csomó minden más (jobb) lesz!

„Figyelj csak! Jó hírem van. Ha hosszú ujjú blúzt húzol, nem látszik a nehéz sorsod, teljesen új és értékes életet kezdhetsz, és ugyanolyan ember lehetsz, mint bárki, aki itt sétál az utcán."

„Akkor jönnek rá, hogy élni akarnak? Akkor jönnek rá, hogy őket még nem lehet kivonni a forgalomból? Mi történik ilyenkor a fejükben, szívükben, lelkükben és a nadrágjukban?" A „krisztusi kor" sok férfi életében elhozza azt a változást, ami nem biztos, hogy a velük azonos korban lévő nőkre is jó hatással van...

Koraszülött ikrek. A feszültség tapintható. Csak azért imádkozol, hogy legyen jövő. Mert a jelen akkora teher, amit nehéz ép elmével kibírni. Mégsem tehetsz mást, mint amit teszel. Reménykedsz. Judit (és még sok-sok nő) története.

Szombat esti szívszorító lélekmelengető: olvasónk levele elhunyt édesapjához, aki egy búcsúpillantásba sűrítette bele mindazt, amit szavakkal már nem tudott elmondani.

Szerinted meddig lehet elmenni egy állásinterjún a lehetséges jelöltek feltérképezésében?

„Az idei anyák napja nekem arról szól, hogy fizikailag elveszítettem az első gyermekemet, de most először látom életemben igazán, mennyire fantasztikusak a szüleim. Még csak nem is hétköznapi hősöknek érzem őket, szerintem messze túlszárnyalnak mindent, ami hétköznapi." – Olvasnivaló anyák napja előestéjére...