Tényleg csak egy hároméves gyerek látja meg a göncök alatt az embert? – Olvasói történet
„A te szent irgalmad nehogy kárba menjen Értem nem jár bónusz már Odafenn a mennyben” – Anna & the Barbies: Négyeshatos (dalszöveg részlet)
Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
„A te szent irgalmad nehogy kárba menjen Értem nem jár bónusz már Odafenn a mennyben” – Anna & the Barbies: Négyeshatos (dalszöveg részlet)
A látszat sokszor csal.
A legrosszabb napot is vidámmá teheti egyetlen emberi hang…
A ti kapcsolatotokra melyik a legjellemzőbb?
Egy lány, akit örökbe fogadtak. Aki hálás érte, de emellett nem szeretné elrejteni, mennyi fájdalom él benne, amiért az élete kitaszítottként kezdődött.
Hogy lehet túlélni és túllépni az ilyen – emberek által okozott – károkon?
Neked is hasonló tapasztalataid vannak?
Verbális abúzus. Fizikai erőszak. Gyerekkor. Pont.