Öt nap alatt dobozoltunk be és dobtunk ki 25 évnyi emléket – Búcsú az elúszott otthonunktól
Milyen nehéz lehet a búcsú a családi otthon minden zegétől-zugától, amikor az a hitelek miatt vész el, mindörökre.
Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
Milyen nehéz lehet a búcsú a családi otthon minden zegétől-zugától, amikor az a hitelek miatt vész el, mindörökre.
„Ha ez a szerelem, akkor borzasztóan kimerítő érzés.”
Ezért kellene fontosnak lennie a családnak? Hogy lehessen mivel zsarolni?
Stabil kirakat mögött megbújó hatalmas, tragikus szenvedély.
„Be lehet rendezkedni kényelmesen a szép embertelenségek otthonosságába. Mert mindent meg lehet szokni.”
A gyógyulás csak akkor kezdődhet el, ha először megszületik az igény a változtatásra. A cél azonban még nagyon messze van, és mindenkinek más hozhatja el a megváltást.
„És az én kerek, jóságos mamám már kapja is magára a köntösét, és ahogy az ágyból kikelt kócosan, fogatlanul, kezében egy piszkafával már rohan is, hogy megvédje a gyermekét.”
Tigriscsíkok a combon – és ami mögöttük van.