Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
Mi lesz azzal az ambiciózus gyerekkel, akit kiskorában, még a hetvenes években maga dr. Ranschburg Jenő vizsgált meg, és megnyugtatta az édesanyát: „Nem kell félni, nincs ezzel a gyerekkel semmi baj. Meglátja, politikus lesz belőle, vagy művész, de egy biztos: mindig elveszi az élettől azt, ami neki kell.” Vajon bejött a híres pszichológus jövendölése?
„Azt szeretném csak a gyerekemnek, amit minden anya: hogy szabadon lehessen önmaga, élhessen úgy, ahogyan szeretne. Ne legyen megbélyegzett, másodrendű. Ne bántsák.”
Két szó, ami örökre pályára állít valakit. Vajon milyen hosszú távú következményei vannak annak az apai vágynak, ha lány helyett inkább fiút várt?
„Milyen harmincasként megözvegyülni? Szürreális. Mások ilyenkor mennek férjhez vagy tervezgetik a gyerekvállalást. A barátnőim izgatottan jártak babamozira, meg menyasszonyi ruhát próbálni, én a hagyatéki eljárást intéztem, meg az özvegyi nyugdíjat és az árvaellátást.”
Ti hány boldog kapcsolatot ismertek? – kérdi a szerző.
Hogyan lehet egy ilyen anyát egyáltalán túlélni?
Sok oka lehet annak, ha egy nő úgy dönt, megszakítja a terhességét. Mégis, mennyire másképp kezeli ezt a szobatárs, a végül mégsem apává váló férfi, az orvos, és a nő édesanyja. Olvasónk története.
Vajon lehet egy tizenhat éves lány sebeit tizenegy év múltán gyógyítani?