„Milyen lehet leélni úgy egy életet, hogy nem foghatom meg nyilvánosan annak az embernek a kezét, akit én választottam magam mellé, akit a legjobban szeretek, és akiért bármire képes lennék…”

„Az államnak adóforintokat hozna a munkánk. Mi pedig nem éreznénk, hogy semmik vagyunk, legfeljebb púp a társadalom hátán.”

Egy tinédzserterhességben három gyerek érintett: az anya, az apa és a magzat. De vajon mennyi lapot osztanak a döntésben a fiúknak? (Vagy, pár évvel később: a férfiaknak?)

„Jelenleg ott tartunk, hogy egy valódi felelősséget érző szülőben joggal merül fel a kérdés, vajon elengedheti-e a gyerekét iskolába? Biztos lehet-e benne, hogy ami reggel nyolc és délután négy között történik, az a gyerek érdekét szolgálja?”

Ami máshol példamutatás, az nálunk Soros-féle provokáció. Értitek.

Egyetlen alkalmatlan pedagógus akár egy kisvárosnyi gyerek életét meg tudja keseríteni hosszú pályája során. Mindenki tud a dologról, mégsem történik semmi. Miért?

"Amikor valaki azt mondja, hogy az anyaság a világon a legcsodálatosabb érzés, akkor elfelejti hozzátenni, hogy az ő világában a legcsodálatosabb ez a dolog."

„Nincs valódi következménye annak, ha valaki rosszul végzi a munkáját. Ha olyan döntést hoz, ami miatt a gyerek joga sérül. Sőt, jelenleg nincs speciális alkalmassági vizsgálat, vagy olyan protokoll, ami megakadályozná, hogy egy alkalmatlan személy újra és újra gyerekek közelébe kerülhessen.”