„Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, de mi férfiak férfiak maradjunk és nők a nők – szabadok, kedvesek – s mind ember, mert az egyre kevesebb… Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen. Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen néz téged, mert örül, hogy lát ma itt fehérek között egy európait.” – József Attila

A ravasz, az agy és a vén, hazudós idióta.

„Egy európai nő fejével brutális belegondolni, mi mindent művelnek ezzel a szerencsétlen lánnyal, aki ezt jó eséllyel képtelen feldolgozni. Hogy is lenne rá képes...” Megrázó cikk, felnőtt tartalom.

„Az útlevelem bordó, a nevemben ékezetes betűk vannak, az állampolgárságom, az anyanyelvem és egyelőre az álmaim is magyarok.”

„Anya sosem toppan be váratlanul, nem áll a küszöbön a gurulós bőröndjével. Nem kiabál nem sikít, és nem fájlalja a derekát. Nem vár az iskola kapujában, nem borogat. Nincs esti meséje... és a fürdetés is elmarad. A szappan jó szaga, a közös főzés, a bundás kenyér vasárnap reggel cukros teával.”

„Nehogy megálljon itt! Higgye el, elkél még a segítség és az odafigyelés bőven!”

Hol kezdődik az erőszak? Hol van a határ? És mi jelenti az igazi traumát az erőszak áldozatának?

„Az ő teste az én testem is egy kicsit, egy kicsit és néhány pillanatra, és ebben az ügyben igazából minden nő teste is, hiszen meggyaláztak, a nemiségében ronggyá tiportak valakit.” Szentesi Éva írása.