Van, aki nem tud rajzolni, más dadog, vagy éppen a számolás okoz számára nehézséget. Valamilyen szintű mássága mindenkinek van, ezzel a szemlélettel talán könnyebb együtt érezni azon társainkkal is, akik szembetűnőbb akadályokkal küzdenek.

Még mindig sokkal jobb férfinak, mint nőnek születni Európában: az ő helyzetüket, úgy tűnik, egyedül az alkoholfogyasztás nehezíti, míg egy nő nemcsak akkor jár rosszabbul, ha gyereket szül, de akkor is, ha magasan képzett.

„Na, bírod a hét fogást?” – azok, akik a hetvenes-nyolcvanas években voltak gyerekek, talán még emlékeznek arra, amikor valamelyik rokon jött, és elkezdte fogdosni a combunkat, fokozatosan egyre feljebb csúsztatva a kezét… amíg a hét fogás valahol a combtő környékén véget nem ért. Ennyit a „régi szép időkről”. Ma már másképp van, de legalábbis kellene lennie.

Az elmúlt csaknem két évtized leghíresebb eltűnési ügyében beismerő vallomást tett a feltételezett gyilkos.

„Minden zúzódás, heg és könnycsepp, az államon végigfolyó, vérrel vegyült nyálcsík, szilánkokra tört tükrök és műanyag játékok, az ökölnyom az oldalamon, a következő veréskor felszakadó plezúr, itt van minden, kint a fényben” – írja Mózes Zsófi, aki hat éve tett feljelentést kapcsolati erőszak miatt, az ügyet pedig most lezárták.

Egyre több hír szól a magyar vasút rossz állapotáról, mindennaposak a késések és a járatkimaradások. Az okok és a lehetséges megoldások nyomába Dián Dóri eredt szakértő segítségével:

„És nemsokára újra lángokban áll az égbolt. Vele együtt pedig a közösségi média is, ahol azt várják el az emberektől: válassz a csecsemőket meggyilkolók, és a szőnyegbombázók közül, másképp te vagy az igazi gonosz” – Steiner Kristóf gondolatai az Izrael-Hamász háborúról:

Korn Anita műsorvezetőnek öt év és három sikertelen várandósság után teljesült a vágya, hogy kezében tarthassa a babáját. Ma, az átsuhanó babák világnapján az ő reményteli történetüket hoztuk el.