Mit tehetünk bántalmazás esetén? Hova fordulhatunk? Mi van, ha gyerek-, és mi, ha felnőtt az áldozat? Mi az, ami elévül, és mi az, ami nem? És mi van, ha nem azonnal, hanem csak évekkel később akar az érintett segítséget kérni? Dr. Gyurkó Szilvi életbevágóan fontos információkat gyűjtött össze ebben a cikkben:
Egy sérült gyerek otthoni ápolása nemcsak lelkileg megterhelő, de gyakran el is szigeteli a szülőt a világtól – egy érintett családokat segítő alapítvány pedig egészen újszerű megoldást talált arra, hogyan tudják fenntarthatóvá és így valóban hosszú távúvá tenni a működésüket.
Minden, ami most történik, annak húsz, harminc, ötven év múlva nyoma lesz. Ezért olyan fontos figyelni minden pillanatban a gyerekek jogaira.
De jó lenne, ha minden tanár tudna írni – legalább magának – valami hasonlót!
„A lehunyt szemek szövetségéről van szó. Az érdekekről, a titkokról, az elfordított fejekről, a magunk után behúzott ajtókról. A kipárnázott, felvizezett, megúszós bocsánatkérésekről. Amelyek olyan nagyon jól mutatják a rendszerszintű relativizálást. Ami elszívja a levegőt a valódi szembenézéstől.”
Meddig érdemes a hazádban maradnod, ha a szeretteid, barátaid, rokonaid java része már messzire költözött? – Nyáry Luca nehéz dilemmái
„Velence bajban van, ha ez így folytatódik, minden tárgyi emléke a szabadságnak, kreativitásnak és művészetnek, amire az emberiség egyöntetűen és oly kevélyen büszke, percek alatt válhat a habok martalékává."