„Elvették az életem. Az emberi jogaimat. A hajam. A ruhámat. A nevem. És elvették a lányomat is.” – A Magdolna mosodák szennyesei
Az arcát az Úr világossága felé fordította... de nem talált ott csak sötétséget...
Az arcát az Úr világossága felé fordította... de nem talált ott csak sötétséget...
Ismered az érzést: akár ő is lehetne?
Szerintetek ki dönti el, ki szülessen meg és ki nem? És milyen alapon?
Nagy lépés az emberiségnek, még hatalmasabb ugrás a nőknek. Még ha volt is honnan előrelépni.
Minden nőnek joga van eldönteni, hogy szeretné-e megtartani a kisbabáját vagy sem. De a döntés akkor is fájdalmas és pokolian nehéz.
„Ez a passzív-agresszív kommunikáció egész biztos nem segít azoknak a nőknek, akik elvesztették a babájukat valami miatt, de azoknak sem, akik valamiért az abortusz mellett döntöttek.” Szentesi Éva publicisztikája.
Egy tinédzserterhességben három gyerek érintett: az anya, az apa és a magzat. De vajon mennyi lapot osztanak a döntésben a fiúknak? (Vagy, pár évvel később: a férfiaknak?)
Ágnes úgy érezte, megalázták, megijesztették, hülyének nézték, és eltekintve a kevés kivételtől, képtelenek voltak emberként bánni vele.
Kinyílik előttünk egy régi világ, amelyből kiderül, hogy akkor sem volt fenékig tejfel az élet... és a szerelem sem.