Címke: Anglia

Ha a róluk szóló könyvet elolvasod, utána már semmin sem csodálkozol…

Krisztát igazából nem kell bemutatni olvasóinknak, kórházi történetei a nővérpultból nagyon népszerűek a WMN felületén. De arra kértük, meséljen most egy kicsit a privát sorsáról, arról a négygyermekes, 23 évesen megözvegyült anyáról, aki azért kezdett (újra) írni, azt mondta egyszer, hogy levegőt kapjon.

„Rengeteg ember halt meg otthon, egyedül… A mentős kollégák rémtörténeteket meséltek május végén. És ha mindez még nem lett volna elég, jött a George Floyd-ügy. A társadalom a fizikai tehertétel után lelkileg is összeroppant.”

Mi lassan fellélegzünk, egyre több dolgot engedünk meg magunknak a régi életünkből, de vannak országok, ahol a vírus még mindig olyan agresszív, hogy nemhogy enyhülésre, de akár szigorításra is lehet számítani.

„Nem tudjuk, mi lesz holnap, és arról sincs fogalmunk, hogy két-három hét múlva mi fog történni, hol leszünk, mi jöhet még? A számok, amiket hallunk, borzasztóak. Számok egy olyan relációban, ahol az egy is túl sok.” Angliában élő ápolónő szerzőnk igaz meséje arról, hogy ő miből merít erőt ezekben a napokban.

Vannak nehéz napok a kórházi osztályon, és vannak olyanok, amiket alig-alig lehet kibírni.

A kinézetük alapján te milyen nevet adnál ezeknek a szokatlan külsejű falatkáknak?

Nálunk is egyre népszerűbb ez a hagyomány. Édesszájúaknak igazi Kánaán!

– Semmi baj – mondja mosolyogva –, a maga karaktere illik mihozzánk, egészen hasonló, és tudja, én nem is azért szavaztam a brexitre, mintha a magafajta emberekkel bármi baj lenne…

„Amikor meglátom az elektronikus napló sürgősségi oldalán a beteglistát és a nevek mellett szereplő felemelt piros kezeket, hát akkor is mindig eszembe jut az édesanyám. Aki egy kemoterápiás kezelés után a mellékhatásként kapott sztrókkal fél napon át feküdt a hordágyon lepedővel leterítve, orvosra várva egy másik európai kórház ügyeletének folyosóján…”