Mi lassan fellélegzünk, egyre több dolgot engedünk meg magunknak a régi életünkből, de vannak országok, ahol a vírus még mindig olyan agresszív, hogy nemhogy enyhülésre, de akár szigorításra is lehet számítani.
„Nem tudjuk, mi lesz holnap, és arról sincs fogalmunk, hogy két-három hét múlva mi fog történni, hol leszünk, mi jöhet még? A számok, amiket hallunk, borzasztóak. Számok egy olyan relációban, ahol az egy is túl sok.” Angliában élő ápolónő szerzőnk igaz meséje arról, hogy ő miből merít erőt ezekben a napokban.
Vannak nehéz napok a kórházi osztályon, és vannak olyanok, amiket alig-alig lehet kibírni.
A kinézetük alapján te milyen nevet adnál ezeknek a szokatlan külsejű falatkáknak?
Nálunk is egyre népszerűbb ez a hagyomány. Édesszájúaknak igazi Kánaán!
– Semmi baj – mondja mosolyogva –, a maga karaktere illik mihozzánk, egészen hasonló, és tudja, én nem is azért szavaztam a brexitre, mintha a magafajta emberekkel bármi baj lenne…
„Amikor meglátom az elektronikus napló sürgősségi oldalán a beteglistát és a nevek mellett szereplő felemelt piros kezeket, hát akkor is mindig eszembe jut az édesanyám. Aki egy kemoterápiás kezelés után a mellékhatásként kapott sztrókkal fél napon át feküdt a hordágyon lepedővel leterítve, orvosra várva egy másik európai kórház ügyeletének folyosóján…”
Azt mondják, a lakáséttermeket legfőképp szerelemből csinálják az alkotóik, ezért hosszú távon nem is igen maradnak fenn. Mi nagyon szurkolunk a Zincenco házaspárnak, nem is tudtuk, mekkora szükségünk volt rájuk, amíg meg nem kóstoltuk a főztjüket!
„Kevés nyomorúságosabb helyzet van, mint egy gyermekét éppen elveszített anyát arra kényszeríteni, hogy hallgassa az újszülöttek cuppogását… Még szerencse, hogy az az asszony szülésznő volt, három élő, egészséges gyerekkel megáldva. Így nem vette annyira a lelkére a dolgot. Talán.”
A te hangulatodat mennyire befolyásolja az időjárás? Meg tudnál barátkozni egy másik klímával?