„Wendy szépen, méltósággal fogja itthagyni ezt a földet. És ez minden, amit tenni tudunk érte. 36 év szakmai múlttal és teljes hittel sem tudom ezt könnyedén elfogadni” – Angliában élő ápolónő szerzőnk újra mesél nekünk.
Sokáig kizárólag amatőr, silány minőségű pályákon játszhattak, sőt volt olyan válogatott kerettag, aki a hajléktalanszállóról járt edzőtáborba. Most mégis Eb-t nyertek, és értük rajong egész Anglia. Mi hozott fordulatot? Az angol női labdarúgás fejlődéséről írt Csepelyi Adrienn.
„Mindig túl optimistának és jókedvűnek számítottam itthon, folyton megkaptam, hogy »Te miért mosolyogsz?«. Mire vissza szoktam kérdezni: »Te miért nem?«” Angliában élő szerzőnk, Kégl Ági megírta az életét egy könyvben, mi pedig elbeszélgettünk vele arról, milyen utat tett meg a Való Világtól addig a marketingvezetőig, akivé egyedülálló anyaként Angliában formálta magát.
Íme, egy desszert, amiről akkor sem kell lemondanod, ha figyelni szeretnél a vonalaidra (hiszen cukorcsökkentett, és ráadásul pofonegyszerű is).
Maugli szülőatyja, a horogkereszt és a fehér ember felsőbbrendűsége.
Az asszony parkinsonos és korai demencia is jelentkezett nála, már nem nagyon tud beszélni, és mozogni, önmagát ellátni pedig egyáltalán nem képes. De állandóan mosolyog. Kérdezzük tőle, milyen volt az ebéd. Válasz helyett mosolyogva megvonja a vállát. Kérdezzük tőle azt is, hogy szép volt-e az étterem. Arra sem felel. De abban a pillanatban, amikor a főnököm megkérdezi, hogy jó volt-e Alfie-val lenni egy kicsit, és vajon megcsókolta-e Alfie őt, akkor Evie elpirul, és felnevet: Ó, igen! Igen! Többször is! – kiált fel hangosan. Összenevetünk a határozott és hangos válasz felett.
„Rossetti saját, ki nem adott verseit Siddall koporsójába helyezte, mondván, ennél méltóbb helyre nem kerülhetnének. Aztán hét év múlva a művész meggondolta magát, és exhumáltatta egykori hitvese holttestét – hogy kivetethesse mellőle a verseket.” És ez csak egy adalék ebből a szomorú történetből, amelyet olyan előszeretettel szépített meg a művészettörténet. Eddig.
„Felkészülve lenni a halálra nem azt jelenti, hogy az ember félelemben él. Mindössze csak annyit jelent, hogy nem hiszi végtelennek ezt az életet.”
„Kibírtuk, túléltük, ha nem is lett vége, de haladunk lépésről lépésre, és minden apró darabka, ami visszaadja a szabadságérzetünket, olyan elementáris erővel hat ránk, mintha egy győztes forradalmat ünnepelnénk a múlt században.” Nyitás Angliában – ott élő szerzőnk szemével…